Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
5. Jámbor Endre és a Férfidivat-közlöny szabászati szaklapok az 1860-as években - 5.2. Férfidivat-közlöny
remtette, ha neki pénze van, élni hagy mindenkit, és szeretni tud mint az ártatlan gyermek; szóval ö ellenséget és bosszúállást nem ismer, aki őt ma megbántotta: holnap jobbját nyújtani sőt segíteni is kész. Oh, nemzetem, te a nemes virágok közé tartozol azért van oly kevés belőled e világon...”712 Egy másik írásából - a lap 1860. téli számában megjelent előfizetési felhívásból - megtudjuk, milyen szerepet szánt a magyar nemzetnek Magyarországon: „Egy akol, egy pásztor és magyar nyelv legyen e hazában...” Erős és egységes (magyar) nemzetet képzelt el tehát „Európa közepén”, amely az országban élő népeket („ittlakó különböző fajokat”) magába olvasztja, ami „mind nekik, mind pedig nekünk egy kedves jövőt ígér.” Ehhez a jövőhöz pedig szerinte a magyar nyelv és a nemzeti öltözet védelmén és terjesztésén keresztül vezet az út: „műveljük saját iparunkat és anyanyelvűnket, s ne kapkodjunk másoké után, ezért a magyarok istene áldást hozand reánk.”713 Kunszentmiklósiként a kun identitás is fontos lehetett számára, erről az 1860- as években Pesten is divatba jövő, ősinek és sajátságos szépségűnek tartott kun mente bemutatása kapcsán vallott: „mely öltözetben szeretett kedves földieim, a világ leghíresebb gárdájának is beillenének. Aki e drága népet lóháton látta rókaprémes mentéjükben, az elég gyönyörrel emlékszik vissza e ritka szép eredeti magyar emberekre, kiknek én is szerencsés vagyok testvérük lehetni.”714 A Férfidivat-közlönyben megjelenő divattudósítások a divatlapok hasonló műfajú cikkeinek megfelelően a pesti divatot mutatták be, Jámbort ezen belül is elsősorban a nemzeti öltözet felbukkanása érdekelte. A magyar öltözetet már az első lapszámokban, 1858-ban divatként mutatta be olvasóinak: „A fiatalság szereti az Attilát, s nem cseréli fel a frakkal, miután nem találja kényelmesebbnek annál. Igaz is, mióta nem tömjük ki, az Attila is csak oly kényelmes viselet, mint a frakk vagy szalon kabát, mi pedig a szépséget illeti, sokkal szebb bármelyiknél is.”715 „Úgy látszik, hogy pesti gavallérjaink megkedvelték a magyar öltözetet. Többé nem újság Attilában, otthonkában látni valakit. Kezdik viselni az Árpád felső öltönyt is, mely ruhadarab igen-igen jól veszi ki magát”;716 „nem csak fővárosunkban, hanem az egész országban, nemzeti öltözetünk nagy részben lábra kapott”.717 Ezek az állítások teljesen ellentétesek a divatlapokból a pesti 712 Jámbor Endre: Divattudósítás. Férfidivat-közlöny, 1860. nyár 20. p. 713 Előfizetési felhívás. Férfidivat-közlöny, 1860. tél, számozatlan lap. 714 A nemzeti divatképen levő alakok jelmezeik leírása. Férfidivat-közlöny, 1860. tél [37.]—38. p. 715 Divattudósítás. Férfidivat-közlöny, 1858. Tavaszi illetmény 8. p. 716 Divattudósítás. Férfidivat-közlöny, 1858. Nyári illetmény 16. p. 717 Divattudósítás. Iparunk érdekében. Férfidivat-közlöny, 1858. Téli illetmény 32. p. 227
