Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.2. A nemzeti öltözet, nemzeti divat

Burián Imre szerint a magyar öltözet a világdivat számára is mintául szolgálhatna,35 és Vahot is hasonló megállapítást tett: „ha igen szép nemzeti öltönyünket valamely ollóművész még egyszerűbbé s kényelmesebbé alakítandja, - európai divattá válhat.”36 Ezekben a megnyilvánulásokban érdekes paradoxon figyelhető meg. Aki a magyar nemzeti divat világdivattá alakulását kívánatosnak tartotta, minden bizonnyal arra gondolt, hogy Pest divatközponttá válása a magyar nemzeti öltözet, és ezzel a magyar nemzet kiválóságának, felsőbbrendűségének, erejének a méltó elismerése lenne. Azonban elfeledkezett arról, hogy mindez a magyar öltözet sajátos nemzeti voltának az elvesztéséhez vezetett volna, hiszen ha az minden európai általános divatává válik, megszűnik a magyar nemzetet az idegenektől elkülönítő, a magyar nemzet egyediségét, sajátosságát megtestesítő szerepe.37

A számos külföldi megrendelésről olvasva úgy tűnhet, hogy erre volt is reális esély, és „a divat szempontjából Pest a kontinens egyik mérvadó városának számított”,38 azonban valószínűbbnek tartom, hogy a külföldi uralkodók és előkelők a magyar öltözetek viselésével egzotikum iránti vágyukat elégítették ki, illetve (különösen az 1859 utáni években) esetleg politikai szimpátiájukat juttatták kifejezésre; ahogy a bevezetésben már említettem, az udvar „nemzetibe” öltözése egyébként sem volt példa nélküli Európában.39 A szabók, divatkereskedők számára jó reklám volt a külföldi megrendelésekre való hivatkozás, a divatlapok szerzőinek pedig retorikai okokból, illetve a hazai közönség lelkiismeretének felkeltése céljából volt szüksége annak felemlegetésére, hogy külföldön felkarolják a Magyarországon elhanyagolt nemzeti öltözetet.

A nemzeti öltözetet mint a magyar nemzet önálló, a párizsitól teljesen különböző öltözködési rendszerét a korszak divatlapjai egyértelműen elfogadták, szerzőik pozitív jelzőkkel illették, szépnek, kedvesnek, könnyednek, illedelmesnek stb. tartották, és egyetértettek abban, hogy mindenben fölülmúlja a francia divatot, különösképpen a sokszor kigúnyolt frakkot. Általános vélekedés volt, hogy a nemzeti öltözet előnyös viselet mindenki számára, „a férfias szép termet

35 Burián Imre: Pest és a magyarok. Pesti Divatlap, 1846. január 22. 73-76. p. 73. p. Szinnyei csak annyit közöl róla, hogy 1873-tól curiai bíró volt; az 1840-es években különböző lapokba írt verseket, beszélyeket, tudósításokat.

36 Vahot Imre: Újévi szózat koronás nemzetiségünk ügyében. Pesti Divatlap, 1848. január 1. 1-5. p. 4. p.

37 Köszönöm Albert Rékának, hogy erre az érdekes ellentmondásra felhívta a figyelmemet.

38 Tomsics 2009.

39 Fülemile 1998, 1999.

21