Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
5. Jámbor Endre és a Férfidivat-közlöny szabászati szaklapok az 1860-as években - 5.2. Férfidivat-közlöny
háttá például a reformkor két neves pesti szabómesterét, Kostyál Ádámot és Tóth Gáspárt is. A közlöny azonban valójában egyszemélyes lap volt, amelynek összeállítását Jámbor egymaga végezte, és jórészt a cikkeket is ő írta. írásai idővel (az 1861. évi politikai fordulathoz, illetve betegsége kibontakozásához köthetően) egyre inkább túlléptek egy szabászati szaklap keretein, Jámbor a divattudósításokba, divatképleírásokba belekomponálta politikai mondanivalóját, a nemzettel, annak sorsával kapcsolatos nézeteit, és apró utalásokat helyezett el vélt Árpád- házi kapcsolataira is. Hogy mindezt a kortársak is észrevették, az is jelzi, hogy felségárulási perének anyagához több lapszámot mellékeltek, amelyben a politikai szempontból is értelmezhető mondatokat valaki megjelölte - azt azonban nem tudni, hogy Jámbor veszélyes politikai radikalizmusát, vagy éppen elmebetegségét bizonyítandó. Vahot pedig „hő hazafiúi szellemet lehellő”-nek nevezte egyik divattudósítását.689 Nem tudni azt sem, hogy a lap minden bizonnyal elsősorban a szabómesterek közül kikerülő olvasói hogyan fogadták a szerkesztő a szabóipar szakmai fogásaitól eltávolodó - és néha versbe váltó — csapongásait, de számomra szerencse, hogy a szabómester-szerkesztő nem szorítkozott az öltözetek és elkészítésük leírására, gyakran kiszólt lapszerkesztői szerepéből, és saját magát állította mondandója fókuszába. A bőbeszédű írásokon keresztül ugyanis bepillantást nyerhetünk a nemzeti divat egyik szabó-propagátorának gondolkodásába, amelynek középpontjában, legalábbis ezekben az években, lapja tanúsága szerint, a szabóipar és a (magyar) nemzet, valamint az ezek metszéspontjában elhelyezkedő magyar nemzeti öltözet állt. Ahogyan ő fogalmazott: „mi bírhat az életben nagyobb érdekkel, mint valamely öltözetünkre vonatkozó mű, melyet bámulva szemlél az ember, meggondolván a változásokat, melyeken az keresztül megyen.”690 A közlönyt beharangozó hirdetéseket 1857-től kezdve megtaláljuk a magyar nyelvű lapokban, amelyek azzal is hozzájárultak a lap ismertté válásához, hogy az előfizetési felhívások mellett az egyes lapszámok megjelenésekor ismertették tartalmát. A Vasárnapi Újság egy vidéki szabómester (akivel munkatársként a Férfidivat-közlöny lapjain is találkozunk) ajánló levelét is közölte, amelyet érdemes felidézni, mivel érvei két ponton is újszerűek a korszak divatlapjainak a nemzeti öltözetet propagáló írásaihoz képest (bár Jámbor írásaiban megtaláljuk azokat). A levélíró egyik állítása meglepő és nehezen vehető komolyan, annyira ellentmond mindannak, amit a Bach-korszak és a Bach-huszárok magyarországi fogadtatásáról, népszerűtlenségéről tudunk. A szabómester ugyanis azért tartotta 689 Napkelet, 1860. május 20. 335. p. 690 Búcsúvétel. Férfidivat-közlöny, 1858. tél [26.] p. 217
