Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.10. A "nép"
küldött, akiknek pörge kalapjából divat lett. A Délibáb szerzőjének, úgy tűnik, nem tetszett ez a parasztos divat, legalábbis a hírhez fűzött kommentárjában némi gúny fedezhető fel: „A divat e jelensége után aztán várhatjuk, hogy a pitykés mellények, rojtos nyakkendők, cifra szűrök és bunkósbotok kora is ismét előkerül.”627 A nemzeti divat ugyanakkor a „nép” számára is haszonnal jár, hiszen közelebb hozza hozzá a felsőbb társadalmi csoportokat. Az ősök öltözékéhez és szokásaihoz visszatérő „előkelőket” a régi szokásokat soha el nem hagyó nép újra megérti: a „nép látja, hogy a főrangú hölgy úgy öltözködik, mint a nép hölgye”.628 A közeledés és megértés pedig a közös nemzeti ügyek melletti kiállás alapvető feltételeként jelent meg az elemzett írásokban. Az 1860-as évekbeli nemzeti divat a köznép viseletéből is merített, legalábbis a divattudósítók gyakran hivatkoztak arra, hogy egyik vagy másik újonnan megjelenő ruhadarab forrása a „nép” viselete (ellenétben a reformkorral, amikor, mint korábban említettem, a korteskedéstől és jelmezbáloktól eltekintve paraszti ruhadarabok nem kerültek be a városi, úri divatba), a Nővilág például a nemzeti divat forrásait „a haza külön vidékein dívó viseletek s régiségtári minták”-ban látta,629 egy másik szerző szerint pedig „minden tájviselet megtalálja utánzóit”.630 A Családi Kör szerzője az egyszerűség forrásának látta a „köznép” viseletét: „Akik egészen a nép ízlését és eredetiségét akarják viseletűkben fölfogni, nem ritkán csak szép patyolat ingvállat, magyarosan kimetszett derekat (úgynevezett pruszlikot) viselnek gombra vagy zsinórra.”631 A köznéptől kölcsönzött ruhadarabok nem eredeti formájukban, hanem „természetesen a művészet által eszményesítve”,632 „nemesített alakban”633 jelentek meg az úri öltözködésben, a nép hagyományait a nemzeti kultúrába - 19. századi kifejezéssel élve - csak „felemelve” lehetett befogadni. A Családi Kör például 627 Délibáb, 1856. június 22. 304. p. 628 Menyegzők a vidéken. Divatcsarnok, 1860. 26. sz. 629 Nővilág 1859. január 1. 14. p. 630 Magyar divatképeink bevezetése (folytatás). Nefelejts, 1860. január 29. 527-528. p. 528. p. Az idézett megjegyzés a párta- és fökötőviseletre célzott. 631 Divat — Pest. Nefelejts, 1860. április 15. 36. p. 632 Bulyovszky Gyula: Divatjelentések. Nefelejts, 1859. április 17. A Nemzeti Színházban, két úrhölgyön látott .jászberényies” főkötőre vonatkozott a megjegyzés. Bulyovszky részletesen leírta a két főkötőt, és képet is ígért róluk, hátha olvasónői is kedvet kapnak lecserélni „tarkabarka fejdíszüket”. 633 Divattudósítás. Családi Kör, 1863. március 1. 107-108. p. Az először ekkor említett pitykés magyar mellénykéről volt szó. 199