Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.9. A nemzeti öltözet szerepe

Ugyanígy kapcsolódik össze öltözködés és politika a nemzeti divatmozgalom vége felé egy divattudósításban, amely a hazai divat átalakulására adott magyarázatot: „a »közösügyes« praktikára mi nők adtuk az első példát, feláldozván a mi ősi divatunkat a kevésbé szép, de forgásra, változtatásra alkalmasabb idegennek. Csináltunk elébb fusio, abból aztán confusio lett... és hogy abból kimenjünk, szépen belementünk nyakig a francia divatba”.600 Az írás közvetlenül a kiegyezést követően született, és szerzője, amikor a nemzeti divat pár éves történetét mutatja be a korszakban használatos politikai fogalmak segítségével, a nemzeti divat elmúlta feletti sajnálkozásába a kiegyezéssel kapcsolatos tartózkodó véleményét is belevegyíti. A párhuzam retorikai bravúr, de egyben azt is mutatja, hogy a szerző számára politika és divat, legalábbis a nemzeti divat ügye szorosan összekapcsolódik. Akárcsak a Nefelejts írásában, amely egy pesti kereskedőt idézve „kiegyenlítési divatként” jellemezte az 1866 farsangján uralkodó, a magyar és az általános nyugat-európai divat elemeiből összeálló női divatot, miközben összefoglalta a nemzeti divat néhány éves történetét: „Minden időszak meghozza a maga öltönyeit, s ez a politikával úgy látszik karöltve jár; hat év előtt alulról jött a divat, a mente, pruszlik, zsinór, sujtás, párta: csakhamar Bécs adott divatot nekünk, s buzgó hölgyeink öltönyein meglepetve szemléltük a hátul lelógó fecskefarkokat, mit igen találóan raixráth-frakkoknak haliánk neveztetni; ma úgy látszik, Bécs és Pest közösen adja a divatot”.601

Két évvel később, a már említett frakk-pörben a Hon, az évtized elején a magyar öltözetet propagáló Jókai lapja,602 egy frakk nyilatkozatát közölte, amely szerint a magyar ruhát a politikai ellenállás, tiltakozás egyéb eszközeinek hiányában vették fel a magyarok, most (1868-ban) azonban fölösleges a ruhademonstráció, amely válaszfalat képez a magyarok és a nyugati civilizált nemzetek között. A Fővárosi Lapok a „frakk” álláspontját ismertető és azzal vitatkozó újságírójának sommás megjegyzése szerint „eszerint a frakkot egy eszme húzatta föl” — ő azonban továbbra is a magyar öltözet megőrzése és annak modernizálása mellett érvelt.603 A frakk-pörben (amely a bálokhoz kapcsolódott, vagyis nem a hétköz600 Divattudósítás. Családi Kör, 1867. november 27. 1103-1104. p.

601 Farsangi tárca. Nefelejts, 1866. január 21.33-35. p. 34. p.

602 Jókai és Keglevich Béla a „frakk” újbóli győzelmében játszott szerepét mutatja, hogy a Borsszem Jankó pár évvel később úgy mutatott be egy minisztert, mint aki nem tartotta kötelességének „Keglevich és Jókai nyomán a magyar gúnyát levetni.” Szende Béla. Borsszem Jankó, 1872. december 29. 2. p. Az élclap egyébként Jókai és Keglevich „átöltözéséről” is közölt karikatúrát.

603 Fővárosi Lapok, 1868. január 21.64. p.

192