Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
2. Nemzeti divat a reformkori pesti magyar nyelvű sajtóban - 2.1. Általános divat, nemzeti öltözet, nemzeti divat
nemzeti öltözettel még ennek a kevés divatnak szentelt hírnek, cikknek is csak a töredéke foglalkozott, ugyanakkor a társasélet magyarosodásáról, a társasági események nemzeti jellegéről, a „nemzetiség”27 terjesztéséről, a nemzeti öltözettel ezeken a fórumokon általában együtt emlegetett és egyformán fontosnak tartott magyar zenéről és táncról, illetve a magyar nyelvről (a társasági élet kontextusában) több szó esett lapjaikon. A nemzeti öltözetről szóló írások a korszakban nem egyenletesen oszlanak el. Az 1830-as évek sajtójában szórványosan jelentek meg a nemzeti öltözetet propagáló, vagy megjelenésének örvendő cikkek, a következő évtized lapjaiban viszont ennél jóval gyakoribb téma a nemzeti öltözet: ez egyrészt a korábbi két magyar nyelvű divatlap (Rajzolatok, Honművész) helyébe lépő három új megjelenésének (Honderű, Pesti Divatlap, Életképek), másrészt pedig a védegyleti mozgalomnak köszönhető. A divatlapok egy részének állandó, minden számban megjelenő divatrovata volt, mások azonban csak alkalmanként adtak divattudósítást, illetve divatképeket. Bár a reformkori divatlapok kívánatosnak tartották a nemzeti öltözet terjedését és terjesztését, a korszakban - nyilvánvalóan az olvasók igényeihez alkalmazkodva - nem hagytak fel a külföldi, elsősorban párizsi és bécsi divathírek közlésével sem. A Párizsból hozatott, vagy párizsi minták alapján, de Pesten rajzoltatott divatképek (sőt, a Honderű öltöztethető divatbábok küldésével igyekezett kiemelkedni a divatlapok versenyében) mindvégig megőrizték elsőbbségüket a nemzeti (vagyis a nemzeti öltözetet bemutató) divatképekkel szemben. Még a nemzeti divat propagálásában legmesszebb menő Pesti Divatlap sem mondott le a külföldi divatképek előfizetőszámot növelő hatásáról - szerkesztője, Vahot Imre28 a divatképeket szükséges rossznak nevezte. Igaz, az ő képleírásai inkább lebeszélni igyekeztek az olvasókat a képeken ábrázolt, párizsi divatú öltözetek elkészítéséről: a magyar nők nem fognak így öltözni, fűzte hozzá az egyik képhez; „ruházatuk nagyon sajátságos, furcsa” - szól egy másik képaláírás.29 Ha divaton azt értjük, ami a divatlapokban megjelenik, a reformkorban aligha lehet a magyar nemzeti öltözet divatjáról beszélni, a párizsi és bécsi divat térnyeréséről, dominanciájáról azonban annál inkább. Egyfajta, bár szervezett kereteket nem öltő, nemzeti divatmozgalom mégis körvonalazható; változó intenzitású propaganda, próbálkozás a nemzeti öltözet iránti rokonszenv felkeltésére az 1830-as és 1840-es években is létezett. A nemzeti öltözet (legalábbis a nemzeti 27 A „nemzetiség” szót korabeli - nemzet - értelmében használom. 28 Vahot Imre (eredetileg Vachott) (Gyöngyös, 1820 - Budapest, 1879) színműíró, lapszerkesztő. 29 Pesti Divatlap, 1844. 3. sz. 95. p; Pesti Divatlap, 1844. 10. sz. 287. p. 18
