Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
1. Bevezetés
kiválasztott öltözeteket pesti kereskedésekben beszerezték vagy elkészíttették és postán elküldték előfizetőiknek.23 A sajtó és a korabeli divattörténet-írás mellett - mintegy „kontroli-csoportként” - egy olyan forráscsoportot is bevontam az elemzésbe, amely a nemzeti divat kérdéskörének egészen más szempontból való vizsgálatát teszi lehetővé, és amelynek alkalmazása a divattörténet-írás számára a sajtóhoz hasonlóan szintén magától értetődő: az emlékiratok és a naplók segítségével a fogyasztók nézőpontjából lehet közelíteni a témához. A nemzeti divat kutatásának egyik legfontosabb kérdése éppen az lehet, hogy mi motiválta az egyes embereket arra, hogy nemzeti öltözeteket vásároljanak maguknak, és bizonyos alkalmakon, esetleg állandóan hordják azokat. Az emlékiratok olvasásával feltárt ismeretanyag érvényessége korlátozott, és ahogyan a sok egymás mellé helyezett egyéni emlékezetből nem lesz kollektív emlékezet, úgy az egyes egyének öltözködési gyakorlatának összesítése sem elegendő ahhoz, hogy magára a divatra következtessünk belőle. Bizonyos tendenciák azonban az emlékező szövegek elemzésével is kirajzolódnak. A könyvben a propagálók (vagyis a divatsajtó) és a fogyasztók mellett a divatipar harmadik fontos szereplőjének, az előállítóknak a képviselői is megjelennek. A három közelebbről is bemutatott pesti szabómester több okból is figyelmet érdemel, egyrészt saját koruk legnevesebb, illetve legtöbbet emlegetett magyar ruha szabói közé tartoztak, másrészt szorosan kötődtek a sajtóhoz, hiszen tevékenységük reklámozásához a divat- és egyéb lapokat is igénybe vették, sőt, egyikük saját szabászati szaklapot indított. Célszerűnek tartottam a különböző műfajú források elkülönítését és egymástól elválasztott tárgyalását, hiszen létrejöttük eltérő szándékok és érdekek eredménye, így segítségükkel az őket összekötő témához, a nemzeti divat 19. századi történetéhez más-más nézőpontból lehet közelíteni. Könyvem legalább annyira szól a felhasznált források természetéről, a sajtópropaganda és az emlékezés működéséről, mint magáról a nemzeti divatról. 23 Például a divattudósításban leírt, a Monaszterly és Kuzmik cég által készített öltözéket lehetett megrendelni a Pesti Hölgydivatlap szerkesztőségétől: 1863. január 1. 10. p. Ugyanehhez a számhoz kelmemintákat is mellékeltek, szintén Monaszterly és Kuzmiktól. 16
