Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.6. Őseink öltözete és a jelenkori ízlés

kanászbottal és kalpagján oly toliakkal járjon, melyek az első emelet lakóinak szemét fenyegeti.”) a nemzetiesség és polgáriasság igényének is megfelelő öltözetet ajánlott (amelynek elemei szerinte: álló kabátgallér, alacsony pörge kalap, csizmába tűrt szűk nadrág, zsinórozás), a magyar öltözetnek e polgári öltözetideálhoz való közelítése mellett tette le a voksát.493 A színes és díszes magyar férfi- öltözeteket tehát már a reformkortól kezdve lassan az egyszerű, sötét, általában fekete magyar nadrágból és atillából vagy más dolmányféléből és a nyugat-európai divatból átvett mellényből álló öltözet váltotta fel, amelyet gyakran „polgári magyar ruhá”-nak neveztek.494 Az 1863. évi báli szezonra tervezett színes ruhákat és csizmákat Az Ország Tükre divattudósítója már ízléstelennek tartotta, így örömmel számolt be arról, hogy az orvosnövendékek báljában egyszerű, fekete öltözetet fognak viselni a résztvevők, és a jogászok is lemondtak a „papagáj szerű különcködés”-ről.495 A Nefelejts azonban — a Pesti Naplóra hivatkozva — egészen más nézőpontból ábrázolta a tervet: a fővárosi ifjúság, a fényűzést kerülendő, a régi magyar viselet szerinti sárga szattyánbőr csizmában fog megjelenni a bálokban, amelyek jóval olcsóbbak, mint a fekete lakkbőr csizmák, és jól állnak a piros és kék nadrágokhoz.496 (A lap rögtön csizmadiákat is ajánlott, akik a legjutányo- sabb áron készítik a szattyánbőr csizmákat.)

Oroszhegyi Józsa, aki végzettségére nézve orvos volt, részben egészségügyi okokból javasolt változtatásokat a nemzeti öltözeten: szerinte a bővebb ruhadarabok célszerűbbek és - más véleményekkel ellentétben - eredetibbek is, hiszen a szűkebb öltözetek csak az újabb korokban és idegen hatásra terjedtek el. A nemzeti öltözet kényelmesebbé és egészségesebbé tétele tehát szerinte egyben visz- szatérés is az eredeti, ősi formákhoz.497 Mivel a bő ruhadarabokat a kortársak a németes öltözködéssel azonosították, és a bő nadrág éppen a magyar öltözetnek hátat fordító férfiak attribútuma lett, természetes, hogy Oroszhegyi javaslata ellenkezést váltott ki, és a Hölgyfutárban hamarosan válasz jelent meg a cikkre, amely az esztétikai szempontot hiányolta az orvos felvetéséből: „Azt hiszem, nem a legszebb alak lenne egy olyan dr. Oroszhegyi Józsa által rajzolt magyar, kupec kalapban, hosszú mellény, bő magyar plundra és bő szárú csizmában.”498

493 P. F: A magyar ruha külföldön. Vasárnapi Újság, 1862. november 23. 558-559. p.

494 Hajdú 2009. 53. p.

495 Az Ország Tükre, 1863. január 10. 22. p.; január 20. 3. p.

496 Nefelejts, 1862. december 28. 479. p.

497 Dr. Oroszhegyi Józsa: A magyar öltözék ügyében. Hölgyfutár, 1860. március 24. 293. p. A plundra bőszárú, bokában vagy térd alatt összeszűkülő nadrág.

498 B. E: A magyar divat ügyében. Hölgyfutár, 1860. április 7. 335. p.

163