Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.6. Őseink öltözete és a jelenkori ízlés

31. kép. Őszi divatkép Alter Antal divattárából Pesten. Kettős ujjú Zrínyi mente, díszmente, posztó atilla, nőbuda a Nővilág divatképén, 1860

abban, hogy a régi öltözeteket nem lehet egy az egyben elővenni, megújításuk, vagyis az ősi jelleg és a mai ízlés összeegyeztetése szükséges. Természetesen akadtak olyanok is, akik ellenezték a magyar öltözet átalakítását, korszerűsítését - egyikük szerint nem kell minden évszakra külön ruha, hiszen „ha elbírták ősanyáink minden időszakban ruháikat, mi unokák se legyünk rosszabbak”.492

A lapok folytonosan hangoztatták, hogy a nemzeti öltözetet olcsóbbá kell tenni, hiszen az „ősök” gazdagok voltak, a kortársak pedig szegények. A férfiaknak egyszerű ruhában kell járnia, vélte a Vasárnapi Újság 1862-ben. Az általános európai férfidivat ekkoriban már valóban az egyszerű, sötét színű, polgárias öltözékeket kedvelte, és a Vasárnapi Újság szerzője, amikor a feltűnő, színes, kihívóan és túlzóan magyar öltözetekkel szemben („Nem is azt akarjuk ajánlani, hogy mindennapi életben valaki tulipános szűrben, vörös nadrágban, kezében hosszú

492 Váradi Hedvig: Néhány szó a magyar női öltönyre vonatkozólag. Napkelet, I860, március 18. 185-186. p. 185. p.

160