Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.5. A nemzeti divat: emlékezés

a politikai demonstráció célját szolgálja. Az egyik írás a nemzeti öltözet hagyo- mányozódását egyenesen a nyelvéhez hasonlította.475

A magyar nemzeti öltözet viselése az emlékezés gesztusaként jelenik meg a szövegekben. Aki felvette476 és aki látta, illetve leírta, amit látott, vagy olvasta a divattudósításokat, az elmúlt idők magyarjaira és eszményeire emlékezett: a nemzeti öltözettel „föl akarjuk támasztani múltunk kegyeletét, s minden erényeket és szép érzéseket, melyek őseinket, ősanyáinkat e ruhában lelkesítették”.477 A nemzeti öltözet „őseinktől reánk hagyott örökség, drága ereklye, melyet tiszteletben tartani szent kötelességünk”;478 „hosszú századok dicsőségének édes emlékét tükrözi vissza.”,479 „ezer éves dicsőség emléke ragyog rajta”.480 Az ősök és a múlt emlékei tehát mintegy megszentelik a nemzeti öltözetet.

Az emlékezés alkalmat adott a jelen és a múlt összehasonlítására. A régi tárgyak (ahogyan az emberek korszaktól függetlenül általában gondolni szokták) szebbek, tartósabbak, mint a „mai cifra, gyönge, mesterkélt készítmények”.481 A régmúlt, amelyet a nemzeti öltözet felidéz a szemlélőben, a mai kornál szebb, dicsőségesebb, boldogabb, egyszerűbb és természetesebb, mégis pompásabb és gazdagabb, egyszóval idilli: „az arany pártához, a recés főkötőhöz anyáink nem hordtak arab burnusokat, széllel bélelt lebernyőket, hanem azon termethez simuló gazdag öltönyöket, mikhez a gyöngyöt, a gránátgombokat sokszor vérrel vették, s mikhez a prémet a férj- vagy rokon ejtette vad nyújtá” - elmélkedett egy leány színházi öltözéke kapcsán a Nővilág szerzője.482 A komornak és sötétnek ábrázolt múlt is szebb, mint a jelen, a visszatekintés, az emlékezés egyrészt vigaszt és feledést nyújt: „a szív [...] önkénytelenül keres vigasztalást a múltban s ennek szent emlékei fölelevenítése által száműzi köréből a jelent.”483 A régiek viselete másrészt egyúttal a nemzet iránti kötelességeikre is emlékezteti a maiakat. Az idealizált ősök mintát adnak, azt a magatartásformát, gondolkodásmódot

475 Divattár. Divatcsarnok, 1860. február 28. 72. p.

476 Arról, hogy valójában mire gondolt az, aki fölvette a nemzeti öltözetet, természetesen kevés forrásunk van. Lásd az emlékiratokról szóló fejezetet.

477 Bulyovszky Gyula: Magyar divatképeink bevezetése (folytatás). Nefelejts, 1860. január 29. 527-528. p. 527. p.

478 Divattudósítás. Családi Kör, 1862. július 20. 464. p.

479 Haan Rezső: Ne legyünk a divat rabjai II. Gombostű, 1862. 2740-2741. p.

480 Divatcsarnok, 1861. 13. sz. 104. p.

481 Bodajkiné: Csinos háztartás II. Divatcsarnok, 1862. január 14. 27-28. p. 27. p.

482 Nővilág, 1859. február 20. 123. p.

483 Bodajkiné: Csinos háztartás II. Divatcsarnok, 1862. január 14. 27-28. p. 27. p.

152