Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)

4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.4. "Magyar" és "idegen" az öltözködés kontextusában

A párizsi divat továbbra is viszonyítási pont maradt, amelyhez képest a magyar öltözet is meghatározza önmagát, és amellyel szembeállítva könnyen láthatóvá válnak az általa képviselt értékek. így érhető, hogy a lapok többsége a nemzeti divat éveiben sem hagyott fel a párizsi divattudósítások, illetve az idegen ruhadarabok pesti terjedéséről beszámoló írások közlésével. A nemzeti divat éveiben a párizsi divatról szóló tudósítások célja nem az volt, hogy az olvasók azok alapján öltözzenek. A divattudósítók sokszor úgy mutatták be a külföldi ruhadarabokat, hogy jól megválogatott jelzőkkel már eleve nevetségessé tették azokat. Ki hordana szívesen például „idegen foszlány”-t (a kifejezés egyszerre utal a silány minőségre, illetve a divat múlandóságra), vagy „ízléstelen, féldinnye alakú rézből vert aranyos pénzekkel cifrázott kalapokat”, amelyek a Nefelejts szerint a pesti öltözködésben átvették az ízléses magyar kalpagok, főkötők és párták helyét?455 Az „idegen” öltözködés összekuszált, fantázia nélküli, állhatatlan, és a Gombostű, legalábbis saját állítása szerint, kizárólag azért foglalkozik vele, hogy a magyar nők össze tudják hasonlítani a nemzeti öltözettel.456 Bár a lapok erről nem beszéltek, a párizsi divattudósítások megőrzéséhez azonban nyilvánvalóan az olvasók igényeihez való igazodás is hozzájárult.

A magyar nemzeti öltözet természetesen mindig győztesen került ki a párizsi divattal való összehasonlításból, „a tiszta nemzeti szabás, még ha egyszerűen van díszítve is, felveheti a versenyt a francia cikomyával.”457 A divattudósítók a magyar nemzeti öltözetet szépnek, pompásnak, hatásosnak látták: „több méltóság és dísz sugárzik le róla, mint a legdrágább készületü párisi divat szerinti köpenyekről képzelhető.”458 Ráadásul viselői szépségét is emeli: „A gyöngyös párták, a

455 Divattudósítás. Nefelejts, 1866. január 7. 11. p.

456 Küldivat. Gombostű, 1862. július 9. 1733-1735. p. 1733. p.

457 Egy hét története. Divattudósítás. Családi Kör, 1865. 135-137. p. 136. p.

458 Nővilág, 1859. december 11.795. p. A Nővilág c. hetilapot Vajda János indította 1857 januárjában, kifejezetten női olvasók, a „középrend” asszonyai és lányai számára. Célja a nők művelése, munkára nevelése, az emancipációs törekvések támogatása volt. Alcímében a divatlap megjelölés nem szerepelt, de az irodalmi divatlapok hagyományát követte, volt divatrovata és divatképeket is adott. A lapra rányomta bélyegét Vajda sajátos irodalmi-esztétikai nézetrendszere, a költészetében is megnyilvánuló esztétikai világkép, ami számos vitához vezetett a kortársakkal, például a Napkeletét szerkesztő Vahot Imrével. 1861-ig Vajda nemcsak szerkesztette a lapot, hanem a cikkek jó részét is maga írta. Később, 1861-től, Csatár című politikai lapjának indulásától a tényleges szerkesztői feladatokat Zilahy Károly és Bajza Jenő vette át, a lap veszített színvonalából és népszerűségéből is. Vajda 1864-ben visszatért, és nekilátott a lap újjászervezésének, de kiadója, Heckenast hamarosan a megszüntetés mellett döntött. Vajda irodalmi tevékenységével, röpirataival (Önbírálat és Polgárosodás) és politikai lapjaival irodalmi és politikai téren is számos ellenfelet szerzett, társadalmi téren túl radikálisnak, politikai és közjogi

145