Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
4. Nemzeti divat a pesti magyar nyelvű sajtóban az 1850-es, 60-as években - 4.3. Divat és nemzeti divat
aber ich kann nicht” életfilosofiának igazsága.”429 Rózsaági szavai megvetést fejeznek ki az előkelőket utánzó feltörekvők iránt, ám a divatsajtó mégis éppen az utánzásra építette propagandáját: a szerzők általában egyetértettek abban, hogy az „előkelők” tehetik a legtöbbet a nemzeti divat érdekében, nekik kell példát mutatniuk a nemzeti divat és általában minden nemzeti ügy pártolása terén, a „középrend” - meggyőződésből vagy divatból - utánozni, követni fogja őket.430 A divatsajtó tehát egyrészt divattárgyként tekintett a nemzeti öltözetre, amelynek elterjesztésében - többek között, a honszereteten, nemzet iránti lelkesedésen kívül - a divat működése törvényszerűségeinek is szerepet szántak. Másrészt viszont szerzőik számára fontos kérdés volt, hogy lehet-e egyáltalán divatnak tekinteni a magyar nemzeti öltözet elterjedését és szabad-e divatként viszonyulni hozzá, hiszen a divat - párizsi divat értelmében - múlandó, ésszerűtlen, ráadásul felesleges fényűzés. így a korszakban a magyar öltözet ügyében megszólalók elsősorban nem-divatként igyekeztek bemutatni a nemzeti öltözetet431 és annak térnyerését, és megrótták azokat, akik divatként viszonyultak hozzá, vagyis például folytonos megújulást vártak tőle, vagy egy újabb divatszeszély kedvéért könnyen lemondtak róla - hiszen a magyar öltözet szerintük mentes a párizsi divatot jellemző rossz tulajdonságoktól, legfőképpen állandó, ellentétben a folyton változó párizsi divattal. „Nemzeti öltönyeink életbe lépését nem akarom csupán divatnak tekinteni, mely kitétel azt feltételezi, hogy azzal rövidebb vagy hosszabb idő múltán fel akarnánk hagyni” - írta a Napkelet szerzője, aki éppen emiatt a „Divattudósítás” rovatcímet sem tartotta megfelelőnek: „elvből kell, hogy tessék” - hangzott szigorú jelszava.432 Kánya Emília azt állította, a nemzeti öltözet „nem pusztán 429 Rózsaági Antal: A divat. Divatcsarnok, 1861. 33. sz. [257]—258. p. Rózsaági Antal (Sajólád, 1829 - Arad, 1886) író. A szabadságharcban honvédként vett részt. 1859-ben Pestre költözött, szerkesztette a Gombostű c. lapot. 1877-től Aradon reáliskolai tanár. 430 Az előkelők és középrend megnevezéseket a vizsgált írásokból vettem át. Az előkelők jelentése világos, az arisztokráciát értették alatta, a középrend jelentése viszont kevésbé körülhatárolt, leginkább a nemesség és polgárság „művelt” csoportjaira alkalmazták a divat és a társasági élet kontextusában. 431 Nem áll ezzel ellentétben, hogy gyakran nevezték magyar, magyaros, olykor nemzeti divatnak is, inkább arról van szó, hogy a divat szót általánosabb és szűkebb értelmében is használták: jelentett általánosan elterjedt szokást és szűkebben a világdivatot is. Az egyik elemzett írás a divat szó két különböző értelmét állítja szembe egy mondaton belül: „A mi gyönyörű divatunk nem a szeszélyes divat rövid életű szüleménye...” Divattudósítás. Családi Kör, 1862. július 20. 464. p. 432 Váradi Hedvig: Néhány szó a magyar női öltönyre vonatkozólag. Napkelet, 1860. március 18. 185-186. p. 185. p. 139
