Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.3. Összegzés
előtt tudva vannak az akadályok, melyekkel azoknak ügyében küzdenie kellett, s az áldozatok, melyeket reájok szentelt.”399 3.3 Összegzés A céhes ipar korábbi egyeduralkodása a vita idejére, a 19. század harmincas éveire már megszűnt. A céhes mestereknek számolniuk kellett a II. József alatt rövid időre legalizált, majd a hatóságok által megtűrt (és bizonyos esetekben engedélyt szerző) kontárok, a kereskedők (rajtuk keresztül más városok iparosai, illetve a külföldi áruk) és a céhen kívüli szabadiparok versenyével.400 Ezért is volt lehetséges, hogy a kis létszámú, gyenge magyar céh nem tudott hatékonyan fellépni Kostyál Adám (és a többi német szabó) ellen, aki nemcsak, hogy megszegte a céhes előírásokat, hanem a sajtóban magyar öltözetek készítőjeként és a német szabók panasza szerint magyar szabómesterként hirdette magát. Normaszegő magatartása provokálta ki azt a vitát, amelyből megint csak ő és a magyar öltözet ügye profitált. Valószínűnek tartom, hogy Klasszy és a magyar szabók számára a vitának inkább elvi jelentősége volt, hiszen Pest lakosságához (és a német szabók számához) képest a magyar szabók meglehetősen kevesen voltak. Kostyál magyar ruhái önmagukban nem növelték a versenyt, ráadásul a nemzeti öltözetet népszerűsítő képeivel és írásaival (amelyeket magyar és német szabók hasonló közleményei követtek), nem különben a céhes szabályok és a szakértelem kérdéseit feszegető vitával, meg is teremthette a maga megrendelői körét. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ne lett volna verseny a magyar öltözet piacán. Mint láttuk, magyar ruha készítésével — az arra kizárólagos jogot formáló magyar szabókon kívül - mások is foglalkoztak. A magyar szabóknak a német szabókon túl rendszeresen fel kellett lépniük a céhen kívüli szabómesterek, a vidéki magyar szabók termékeivel is kereskedő ócskaruha-árusok, a szabadalmas zsidó szabók, zsidó és nem zsidó kontárok ellen is. A sorozatos panaszokkal azonban csak a tüneteket lehetett orvosolni, pontosabban csillapítani: valójában mindenki olyan terméket készített, amilyenre megrendelést kapott. A céhes statisztikák már nem fedték a valóságot, német szabók és céhen kívüliek is varrtak magyar ruhát - ez lehet az egyik válasz arra a kérdésre, hogy a nemzeti öltözet terjedésével, a magyaros öltözék körüli hírveréssel és Pest lakosságának növekedésével párhuzamosan miért nem nőtt a magyar szabók létszáma, és Kostyál 399 Hasznos Mulatságok, 1841 .június 27. 408. p. 400 Berlász 1967. 561. p. 124
