Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 6. (Budapest, 2017)
3. Kostyál Ádám és Klasszy Vencel: a német és a magyar szabók vitája a reformkori Pesten - 3.1. Szabók egymás ellen
hogy Kostyál magyar szabónak adta ki magát. (Ezt Kostyál az általam olvasott cikkekben és hirdetésekben egyébként nem állította, csak éppen nem hangoztatta német céhbeli tagságát.) Tehát úgy tűnik, Klasszy, aki egyébként maga is alkalmazott a céhes mestereknél szokatlan módszereket, a céhes kereteket, tágabban pedig a társadalom rendjét érezte veszélyeztetve a Kostyál teremtette precedens által. Nem is nagyon védte igazát, nem volt rá szüksége, hiszen maga mögött tudta a céhet, annak privilégiumát és az azt védő hatóságokat.333 Klasszy Kostyál hozzáértését is hasonló alapon kérdőjelezte meg: magát tanult magyar szabóként alkalmasabbnak érezte a magyar ruhák készítésére, mint német szabó ellenfelét, és azt hangoztatta, hogy aki igazán érti mesterségét, annak nem kell másik mesterséggel próbálkoznia. Ugyanakkor sérelmezte a hagyomány megváltoztatását, a magyar nemzeti öltözet átalakítását is: „...az a prémes frakk és sinóros pantallón, amilyet ő [Kostyál] szerencse próbára, magyar ruha helyett előállított, nem nagy dicséretet, s nem nagy bizodalmát vonhat maga után.”334 Kostyál tehát prémes frakkot és zsinóros nadrágot készített igazi, hagyományos magyar ruha helyett, vagyis Klasszy éppen azért bírálta, amiért a divatlapok általában dicsérték a szabókat:335 megújította, olcsóbbá tette a nemzeti öltözetet, és közelítette azt az európai divathoz. Egyébként Klasszy is a „legújabb ízlés, legújabb mód szerint készülő” magyar ruhák előállítójaként reklámozta magát,336 tehát a vásárlóközönség figyelmének felkeltése érdekében az általa varrt öltözékek újdonságára, divatosságára helyezte a hangsúlyt. Maga is tervezett hétköznapi, polgárinak nevezett337 (talán városi, utcai viseletnek is alkalmas), egyszerűbb, a nyugati divat elemeivel kombinált magyar öltözeteket (pl. mellényt; nadrágot „lebegő pantalonként bővebbítve nemzetesíttetvén”338; nyárra való zrínyiket, „melyek a jelenleg divatban levő rövid kaputoktól csak annyiban térnek el, ameny- nyiben mint nemzetiek, amazoknál jóval szebbek, s nekünk magyaroknak sokkal 333 Kostyál ügyében várakozása részben be is igazolódott (lásd később), ugyanakkor a Helytartótanács 1837-ben elutasította a budai magyar szabók hasonló panaszát, mivel, indokolásuk szerint, így a német szabók is joggal kérhetnék, hogy a magyarok ne varrjanak kaputot, frakkot és egyéb német ruhadarabokat. Kiss 1910. 51. p. 334 Röpív. FSZEK B 687/1/1831, 1832. 335 A Hasznos Mulatságok irta, hogy Kostyál a hajdani magyar öltözetek rajzait tartalmazó régi könyvek birtokában van; ezeket „a jelenkor kívánataihoz képest használja mintául”, a megrendelés szerint alkalmazza az újabb ízléshez. 1841. június 27. 408. p. 336 Hazai és Külföldi Tudósítások Hirdetések, 1831. 11. p. 337 A hétköznapi magyar öltözet kialakulásáról az előző fejezetben már volt szó. 338 Móth 1833. 50. p. 108
