Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

mindvégig 33-34%, a legalább egy évtizedet megérő házasságoké pedig 37-38% volt.148 Az eredmény mindenesetre meglepő ahhoz képest, hogy Goode, másokhoz hasonlóan, a városi hátteret önmagában is rizikófaktorként veszi számításba.

Érdekes lehet még, hogy a Budapesten felbontott házasságok hosszú időtartama európai összehasonlításban korántsem különleges. A századforduló környéki Berlinben a huzamosabb ideig fennálló kötelékek hányada magasabb (1887-1896 között 44%, 1897-1906 között 42%), a minimum 5 évig tartó házasságoké alacsonyabb volt (23%, illetve 26%). Párizsban a válással végződő házasságok több mint fele (1887-1896 között 58%-a, 1897-1905 között 52%-a) legalább 10 évig tartott, s a magyar fővároshoz képest harmadannyi volt a gyors válások aránya (11%, illetve 13%). A svéd városokban is hasonló megoszlás vehető ki a válási statisztikákból: ezek szerint 55-56% volt a 10 éven túli, s 15% a maximálisan 5 évig tartó házasságok aránya. A holland fővárosban, Hágában 15-19 év között mozgott a 19. század második felében kötött, válással végződő házasságok átlagos fennállási ideje, miközben a Budapesten indult válóperekben ugyanez 9 év volt.149 Ugyanakkor viszont némely kelet-európai, túlnyomórészt ortodox vallású népességet tömörítő ország válásba torkolló házasságai szélsőségesen rövid ideig tartottak: Romániában, 1875-1877 között a fenti értelemben vett gyors válások 51%-ot tettek ki, és csak 12% volt a 10 évnél tovább fennálló frigyek aránya; Bulgáriában 1887-1900 között a felbontott házasságok 62%-a 5 évet sem ért meg, illetve mindössze 12%-a tartott legalább egy évtizeden át.150 Mindez arra utal, hogy a házasságok sorsát nagymértékben befolyásolhatta a sajátos jogi környezet, s az egyéb - egyenlőre feltáratlan - kulturális tényezők.

A jogi viselkedésben megnyilvánuló kulturális különbségek szerepe Budapesten belül is jól megragadható, ha a házasságok fennállásának idejét felekezeti bontásban vizsgáljuk. A római katolikus pereskedők körében a válókereset 5 éven belüli beadására feltűnően ritkán, az esetek 28%-ában került sor, s házasságaik jellemzően hosszabb ideig tartottak (a 10 éven túl indított válóperek aránya 45% volt). Ezzel szemben a zsidó házaspárok 42%-a gyorsan, tehát az esküvőtől számított 5 éven belül a válás mellett döntött, ha úgy hozta a balsors, és csupán 30%uk tartott ki 10 éven túl. Itt az is lényeges, hogy amíg a gyors válások a katolikusok körében növekvő, a késői keresetek csökkenő tendenciát mutatnak, addig a zsidók esetében a jelzett viselkedési minta a gyors válások vonatkozásában kiállta

148 A válóperes minta nagysága: 1850-1893 között 1821 házasság, 1894—1905 között 3228 házasság, 1906-1914 között 3761 házasság.

149 POPPEL, 1997: 59-61. p.

150 Vö. MARRIAGE AND DIVORCE 1867-1906. 427., 495. p.

96