Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

eljárás nemcsak lezárt valamit, de új lehetőségeket is megnyitott. Érdemes mérlegelni azt a mozzanatot, hogy az újraházasodás reménye könnyebben csábíthatott olyan házasokat válóper indítására, akiknek még egy elhibázott házassággal, s egy hosszabb pereskedéssel a hátuk mögött is jó esélyeik lehettek erre. Ezt az átlagnál fiatalabban házasodok könnyebben tehették. Érettebb korban a férjek, s különösen a feleségek inkább beletörődhettek házasságuk kudarcába, avagy szétmenve sem vállalkoztak válópereskedésre. Erre utal, hogy a budapesti elválók között magasan alakult a viszonylag fiatal házasok aránya. A századelős statisztika szerint a férfiak 60- 66%-a 40. életévének betöltése előtt vált el; a nőknél a 35 évet el nem érő elválók hányada némileg még magasabb is volt, az egyes években 61-70% között mozgott. A válóperes iratanyag révén korábbra visszanyúlva, 1850-1914 között hasonló arányok állapíthatók meg. A válókereset beadása idején a férjek 64-65%-a még nem volt 40 éves, a feleségek 63-71%-a pedig 35 évnél fiatalabb korban ment a bíróságra. Utóbbiak vonatkozásában érdekes lehet még az arány csökkenése is (a férfiaknál hasonló jelenség nem tapasztalható): míg az 1850-1893 között pert kezdő nők 71%-a nem érte el a 35 évet, addig ugyanez a hányad 1894-1905 között 66%-ra, 1906-1914 között 63%-ra csökkent.138 Ez alapvetően a nők házasodási életkorának általános, a pereskedők között is megragadható emelkedésével függhet össze (ami tehát kitolhatta a perindításkor mérhető életkorokat is), de talán az elvált nők életkörülményeinek, a házasságon kívüli életforma idővel kedvezőbb kilátásaival is magyarázható.

Feltevésünket erősíti, hogy az állítólag elsietett házasságok sokkal nagyobb hányada ért meg egy, esetleg több évtizedet, mint azoké, akik illeszkedtek a korabeli házasodási normákhoz. Azok közül, akik később válópert folytattak, a 25 éves életkor alatt megnősülő férfiak 43^16%-ának, a 20 évnél fiatalabb korban férjhez menő nők 40^14%-ának házassága ért meg legalább egy évtizedet a válókereset beadásáig számítva; ezzel szemben csak 22-26%-uk, illetve 25-29%-uk vált a házasságkötéstől számított 5 éven belül válóperben érintett féllé. Összehasonlításul: az átlagosnak tekinthető életkorban, férfiaknál 25-30, illetve nőknél 20-25 évesen megesküdők házasságai jelentősen kisebb arányban (35-38%, illetve 33-39%) értek meg legalább 10 évet, és nagyobb arányban (31-36%, illetve

138 Az adatbázisból nyert válóperes minta: 1850-1893 között 1487 férfi és 1452 nő, 1894-1905 között 2406 férfi és 2304 nő, 1906-1914 között 2991 férfi és 2883 nő. Férfiaknál a 40 év alattiak aránya a fenti korszakok szerint: 63,9%, 64,6%, 63,5%. Nőknél a 35 év alattiak aránya ugyanígy: 70,9%, 65,8%, 63,2%.

91