Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

Ha azt mondtuk, hogy a családi állapot megváltozása, illetve a női élet fordulói meghatározták a munkaerőpiaci aktivitást, úgy ez fokozottan igaz arra a speciális élethelyzetre, amelyet a válás követett vagy előzött meg. A válóperbe bonyolódó feleségek egy része az esküvő előtt, hajadonként már dolgozott, de miután férjhez ment, feladta kereső tevékenységét. A házas konfliktus elmérgesedésével, a közös háztartás megszüntetésével viszont azok a feleségek, akiknek nem volt biztos jövedelme, vagy akik nem támaszkodhattak másokra, kénytelenek voltak munka után nézni. A különböző időpontokban keletkezett források felhasználása, a kinyert foglalkozási adatok összesítése és értelmezése tehát felettébb problematikus. A házassági anyakönyvekben egyaránt előfordulhatnak még dolgozó, avagy kereső tevékenységükkel már felhagyott menyasszonyok. Az áttérési anyakönyvekben, és a válóperes iratokban ugyancsak felbukkanhatnak pillanatnyilag még közös háztartásban élő nők, akik csak később fognak rákényszerülni a munkavállalásra, és olyanok is, akik már évek óta megszakították az együttélést, és ezért dolgoznak. Igazából viszont kevés az olyan forrás, amely a házas konfliktus küszöbén mutatja a nő foglalkozási viszonyát, holott ez döntő lehet, ha úgy véljük, hogy a feleség anyagi és szellemi függetlensége már a válási szándék megfogalmazódásánál szerepet játszott.104

Álljon itt a probléma érzékeltetésére egy középosztálybeli nő esete, amelyhez hasonló sok lehetett a 19. század vége felé. Hermann Mária Orosházán, 1856 végén ment férjhez Kalmár Géza „magánzóhoz”. Ekkor biztosan nem dolgozott (a 22 éves menyasszony társadalmi állására vonatkozóan a házassági anyakönyvi kivonatban semmiféle adat nem fordul elő). Mint a válóperes iratokból kiderül, Kalmár az 1860-as évek elején a Békés megyei Bánfalva községben jegyzőként tevékenykedett, emellett örökségét haszonbérietekbe fektette. Vállalkozásai azonban elbuktak, s a család súlyos anyagi helyzetbe került. A családfőt 1870-ben letartóztatták, s amikor kiengedték feleségét és leányát, az 1858 körül született Irmát, Aradon hátrahagyva Pesten, különböző biztosító intézeteknél, állami

104 E tekintetben érdekesek lehetnek Frans van Poppel Hágára vonatkozó vizsgálati eredményei: ezek szerint az elváló és a kontrollcsoportként használt házasságokban élő feleségek házasságkötésükkor még azonos arányban (58,2%, illetve 57,5%) nem voltak alkalmazva; a házasság fennállása folyamán előbbiek 29%-a állt munkába, miközben utóbbiak körében ez az arány csak 12% volt. Az elvált nők 13%-ának lett később, élete folyamán munkája, miközben a házasok 10%-ának foglalkoztatottságát rögzítették. POPPEL, 1997: 70. p. Két holland kutató a 20. század elején született nőkkel készített interjúk kvantitatív elemzése során azt is kimutatta, hogy az állásban maradó feleségekhez képest még nagyobb eséllyel váltak el azok a nők, akik korábban dolgoztak, de házasságkötésük miatt abbahagyták kereső tevékenységüket: FOKKEMALIEFBROER, 2004: 437M39. p.

74