Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
I. A válás mint "társadalmi tény"?
okban is felütötte-e fejét (netalán kisebb településeken is előfordult volna), de hasonló vizsgálatok hiányában erre a kérdésre jelenleg nem tudunk válaszolni.81 A másik fontos sajátosság Budapesten a zsidó házaspárok kiemelkedő válóperes aktivitása. A korai időszakban a fővárosi házas népesség mintegy negyedét-ötödét kitevő zsidó férjek és feleségek adták a pereskedők 39%-át. Ez persze annyiban nem meglepő, hogy a válás a judaikus tradícióban mélyen gyökerezett, s több ezredévnyi gyakorlatra tekinthetett vissza. Mégsem csak erről van szó, hiszen országosan szembeötlő a vidéki zsidóság „dermedtségének” kontrasztja (erre az ellentmondásra hamarosan vissza fogunk térni). A fővárosi zsidó házaspárok válási kedve, a katolikusokéval ellentétben, az 1880-as években sem hagyott alább, sőt, súlyuk éppenséggel megnőtt; az 1890-es évek elején viszont visszaesett, illetőleg ekkoriban volt a legkisebb (35%). A protestáns pereskedők Budapesten nem játszottak meghatározó szerepet, de a fővárosi házas népességen belüli csekély arányukhoz képest ugyancsak aktívak voltak. Összesített hányaduk a házassági törvény bevezetése előtti időszakban 18% körül alakult, a hároméves periódusokban azonban sem a csoport egészében, sem külön-külön (az evangélikusok és a reformátusok tekintetében) nem tapintható ki világos tendencia. Minden bizonnyal azért nem, mert a fővárosi válási népmozgalom „lüktetését” nem ők, hanem a katolikus és a zsidó pereskedők mozgása szabta meg. Számuk és arányuk mindenesetre az 1890-es évek elején volt a legmagasabb (23%). A polgári házasság és válás bevezetése után, a budapesti válóperes felek vallási megoszlásában bekövetkező változások - az országos fejleményekkel egybevágva - világossá teszik, hogy a házassági jog korábbi felekezeti rendszere „mesterségesen” erősítette fel a kétségtelenül meglévő konfesszionális különbségeket.82 A házassági törvény életbe lépésével, amely minden magyar állampolgár számára egyenlő feltételeket szabott a házasság felbontása tekintetében, a pereskedők vallási megoszlása kiegyensúlyozottabbá vált, vagyis közelített a fővárosi házas népesség felekezeti szerkezetéhez. A 19. század végén, miközben a válási 81 Egy újabb, a veszprémi szentszék gyakorlatát vizsgáló doktori disszertáció arra enged következtetni, hogy a katolikus kitérés utáni válás nem terjedt el széleskörűen. Vö. TAMÁSI Anna Éva: A veszprémi és a székesfehérvári szentszékek törvénykezési gyakorlata házassági perekben 1850-1920. PhD-értekezés. Szegedi Tudományegyetem. Állam- és Jogtudományi Kar. Szeged, 2017. 107-108. p. A disszerens a szentszéki anyagban nem talált házasság felbontására vonatkozó kereseti kérelmet. 82 Ehhez érdekes adalék, hogy a veszprémi szentszéken 1895 után drasztikusan lecsökkent a házassági perek száma: TAMÁS, 2007: 111-112. p. Az ügyfelek valószínűleg polgári bírósághoz fordultak. 61
