Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

Ugyanakkor nem árt felhívni a figyelmet arra a tényre is, hogy számos - idővel egyre több - válófélben lévő férj és feleség hagyta el a fővárost, s költözött más településre. Ok egykor valamennyien a fővárosban éltek együtt (mint tudjuk, ez a körülmény állapította meg a bírói illetékességet), de időközben, mire a válóper megindult, többen hazatértek vidékre, máshol vállaltak munkát, vagy egyszerűen elindultak szerencsét próbálni. Amíg a korai időszakban (1850-1894) válópert folytató házasok 88%-a, addig 1895-1906 között már csak 81 %-a, 1907-1914 között pedig 78%-a élt ténylegesen Budapesten (ide számítva a ma Budapesthez tartozó környező településeket is). Ezzel szemben vidéken (a horvát-szlavón megyék nélküli Magyarországon) lakott a pereskedők 1850-1894 között 9%-a, 1895-1914 között 13%-a.70 A századfordulótól mind a vidéken, mind a Monarchia osztrák felében, mind pedig a külföldön, sőt, a tengerentúlon lakó pereskedők száma és aránya is megnőtt. Mindez az elváló házasok mozgékonyságát bizonyítja, ami számunkra két vonatkozásban lehet fontos. Egyrészt számolni kell azzal, hogy a főváros is számos vidéki bíróságon tárgyalt válóperben érintett férjet és feleséget vonzott magához, munkalehetőséget, avagy menekülési utat, anonimitást kínálva. Ok persze a nagyvárosban nem tűnhettek fel annyira, mint azok a budapestiek - és ez a másik, további megfontolásra érdemes mozzanat -, akik a fővároson kívül, a vidéki Magyarországon jelentek meg, s erősítették a nagyváros „szabados” ekölcseiről szóló sztereotípiákat. Mert, bár nem vitás, hogy a Szél Tivadar által kifogásolt „modern eszmeáramlatok” — az elsősorban színdarabok, újságok, szépirodalmi és szakkönyvek által propagált életforma, értékek és érzelmek - sokkal fontosabb szerepet játszottak a válások növekvő társadalmi elfogadottsága tekintetében, de azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a maguk módján a személyes példák is hatást gyakorolhattak a férjek és feleségek egymással és a házasság intézményével szemben támasztott elvárásaira, mintát kínálva az előforduló házas konfliktusok kezelésére.

70 Adatbázisunkban összesen 17 050 esetben fordul elő értékelhető lakhely-adat, amely a válóperes ítéletből vagy más forrásokból származik. Az ismert lakhelyek korszakonként a következőképpen oszlottak meg: az 1850-1894 között indított válóperekben 3520; 1895-1906 között 6905; 1907-1914 között 6625. A mobilitást a válás kockázatát növelő tényezőként kiemeli: POPPEL, 1997: 66. p.

52