Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

ból, „Uszszólván semmi sem maradt utána. Csak néhány ruha és régi fotográfiák egész halmaza.”686

A családi állapot hamis vagy téves közlésénél, miután efféle adatszolgáltatásra meglehetősen ritkán került sor, többet árulhat el az elvált feleségek bizonytalan státusáról a válás nyomán felvetődő névjogi probléma, amely viszont vastagon érintette azok mindennapi életét, társadalmi reprezentációját. Konkrétan a férjezett név viselésének jogáról, illetőleg a férjezett névhez való, mai szemmel nézve különösnek tetsző ragaszkodásról van szó. A névhasználat szenzitivitására, különösen felsőbb társadalmi körökben, jellemző az az aprólékos szabályozás, amely mellett Kinsky Eugen gróf hozzájárult nevének Pálmay Ilka színésznő általi további viseléséhez. „A férj megengedi, hogy a feleség a házasság bírói felbontása után is tovább használja és viselje nevét és rangját,” - hangzik a megállapodás - „de ezen jog különbeni elvesztésének terhe alatt tilos azt színésznőként használnia; ennek megfelelően a feleség megígéri, hogy férje nevét színházi névjegy-kártyákon nem fogja használni; ez alól kivételt képezvén, ha jótékonysági előadáson vagy koncerten lépne fel.” Az ünnepelt művésznőnek nyilvánvalóan fontos lehetett az arisztokrata férj nevének viselése, amiért a válóperbeli kötélhúzás során engedményekre is hajlandónak mutatkozott - de nemcsak ő volt így ezzel a dologgal.687 Az exfeleségek a legtöbbször, társadalmi állásra való tekintet nélkül, megtartották férjezett nevüket vagy új partnerükét viselték, esetleg újra felvették korábbi férjük nevét, ha volt ilyen, de csak ritkán tértek vissza leánykori

686 Cserháti c. Terényi válóper: BFL VII. 2. c. 1888. V. 93. Az árveréssel, illetve a dr. Wágner Géza ügyvéd által megvett ingóságok visszabérlésével kapcsolatos okiratok: BFL VI1.173.a. 908-909., 1565/1890. A nő egy évvel később hasonló ügyletre kényszerült: BFL VII.211 .a. 628/1891. Életjáradékát később a Komáromvidéki Takarékpénztárnak fizette be, nyilván adósságát törlesztendő: BFL VII. 185. 3132/1893. Az Engelt és zárgondnoka ellen magánlaksértés miatt indított per tárgyalásáról számos lap tudósított. Ezek közül kettő: Budapesti Hírlap 1897. február 5-i (36.) szám 9. p.; Pesti Napló 1897. február 5-i (36.) szám 10. p. Terényi Irma fogolytörzskönyve: BFL VII.102.a. 1568/1903. A büntetőper tárgyalásáról: Magyarország 1904. január 24-i (21.) szám 14. p.; Budapesti Hírlap 1904. január 24-i (24.) szám 16. p.; Pesti Napló 1904. január 24-i (24.) szám 18. p. Gróf Ráday Andrást korábban többször tartóztatták le sikkasztás, okirathamisítás vádjával: BFL VII.102.a. 1080/1895., 544/1900., 2388/1901. Terényi Irma sajátos nekrológja: Esti Kurír 1929. június 27-i (143.) szám 5. p. - A szintén elvált Freystádtler Flóra hasonlóan botrányos magánéletéről: KÖVÉR György: Bujálkodástól a nymphomaniáig. Freystádtler Flóra történetei. In: A felhalmozás mivé. Társadalom- és gazdaságtörténeti tanulmányok. Budapest, 2002. 113-131. p.

687 BFL VII. 192. 2272/1908. Ha a nő nem tartotta volna be az egyezséget, a férj által indított válóperben vétkessé nyilváníthatták volna, s így automatikusan elvesztette volna a jogot férje nevének viselésére.

427