Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
Válás után A jogintézmény társadalmi használata kapcsán az egymást generáló válások már megmutatták, milyen fontos a válások utóélete, ha tetszik: hatástörténete. A családtörténészek mindeddig többet foglalkoztak a jelenség okaival, mint következményeivel: a házasságok törékenyebbé válásának, a családok mind gyakoribb bomlásának magyarázatát kézenfekvő módon a házas viselkedés, a házastársak közötti viszony megváltozásában keresték. Újabban azonban - elsősorban a korábbi erőfeszítések vártnál szerényebb hozadéka, valamint a rokon társadalomtudományok e téren elért eredményei láttán - megélénkülni látszik a „posztdivorciális” életszakasz kutatása, legalábbis felerősödött az igény az elváltak további sorsának nyomon követésére: „Ha többet tudnánk meg válást követő életükről, az talán hozzájárulna annak megértéséhez, hogy miért váltak, és miért alakultak úgy a válások a következő generációk között, ahogyan az történt.” - mondták ki néhány éve a jelenséggel foglalkozó neves történeti demográfusok - „A posztdivorciális tanulmányok kimutathatnák, hogy a válás tényleg felszabadította-e a feleségeket és a férjeket, avagy némelyiküknek, nemtől, társadalmi állástól, és kulturális kontextustól függően, a vagyoni vagy a szociális jólét tekintetében magasabb árat kellett-e fizetnie a válásért.”642 A dolog kézenfekvőnek tűnik, hiszen a jogintézmény vonzerejét és használatát a kivívható előnyök és a várható hátrányok előzetes mérlegelésén keresztül a válás észlelése, illetve az e körül kibontakozó társadalmi diskurzus komolyan befolyásolhatta. Mégsem csodálkozhatunk, ha az utóbbi évek történeti irodalmát áttekintve alig találunk a válást követő életpályákkal, a széteső és az újonnan alakuló családok sorsával foglalkozó monográfiákat, vagy akár csak jelentősebb tanulmányokat.643 Nagyon nehéz ugyanis ehhez megfelelő forrásokat találni. Miközben a felbomlott házasságok jellegzetes problémái mégiscsak tükröződnek a válóperes iratokban, addig a válás kimondása után az érintettek egyszeriben eltűnnek szem elől, hiszen ezen a ponton a hivatali irattermelés rendszerint - leszámítva néhány heves, továbbgyűrűző konfliktust - véget ér. Amíg a szociológusok, jogászok, pszichológusok és egyéb mentálhigiénés szakemberek az elmúlt évtizedek elváltjait, vagy a csonka és mozaikcsaládokban felnövő gyermekeket minden további nélkül kikérdezhetik tapasztalataikról, a historikusok egy évszázad elteltével nyilvánvalóan 642 VIKSTRÖM-POPPEL-VAN DE PUTTE, 2011: 114. p. Francia vonatkozásban ld. még: LAMBERT-COLEMAN, 2009. 643 Kivételt képez: POPPEL, Frans van: Nineteenth-Century Remarriage Patterns in the Netherlands. The Journal of Interdisciplinary History 1998/3. 343-383. p. 396
