Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

I. A válás mint "társadalmi tény"?

Mindenesetre kétség nem férhet hozzá, hogy a házassági törvény új fejezetet nyitott mind a magyarországi, mind a budapesti válások történetében. Jóllehet sikerült korrigálni Szél Tivadarnak a korai periódusra vonatkozóan tett, bizonytalan forrásokra alapozott állításait, s így már az 1896 előtti évtizedben is a fővárosi házasok válási hajlandóságának számottevő növekedését állapíthattuk meg, nem vitás, hogy ez utóbbi sem volumenében, sem pedig ütemében nem vetekedhetett az utána következő növekedéssel. Ha nem az 1896-os esztendő „extrém” 36, hanem az azt megelőző év 120 esetre becsült bontásait tekintjük bázisnak, egy évtized leforgása alatt a válási népmozgalom négyszeres, két évtizedre kiterjedően hatszoros bővülése konstatálható.

Mindez még világosabban látszik, ha megnézzük a válási ráták alakulását. Az össznépességhez, valamint a házas népességhez viszonyított ún. nyers és tisztított válási rátákból megállapítható, hogy a válások számának növekedése az 1870-es évektől az 1890-es évekig csak némileg haladhatta meg a fővárosi népesség és házasságok növekedésének ütemét. Az 1870-es évek végére 1000 fennálló budapesti házasságra évi 1 (100 000 lakosra 14) válás esett; az 1880-as évek derekán ez évi 0,6-ig (8) eshetett vissza; az 1890-es évek elején pedig 1,1-1,5 (15-19) között változott. Az igazi növekedés a házassági törvény bevezetését jelző mélypont után, az 1890-es évek végétől kezdődött: a tisztított válási ráta először 1900-ban érte el a 2-őt (a nyers ráta a 30-at), 1903-ra a 3-at (42), majd 1910-re a 4-et (60). A világháború előtti években 1000 fővárosi házasságra már 4-6, 100 000 lakosra pedig 63-75 válás jutott! Miközben tehát a válási ráta az 1870-es évek elejétől 1895- ig terjedő negyedszázad alatt, számításaink szerint csupán kétszeresére nőhetett, addig az 1890-es évek végétől 1914-ig tartó periódusban, a statisztikák alapján mintegy ötszörös növekedés állapítható meg.40 A növekedés ütemét, illetőleg a világháború előtti válási gyakoriságot mai szemmel nézve sem lehet lebecsülni, hiszen a budapesti tisztított válási ráta a következő hetven év alatt is „csupán” a háromszorosára emelkedett.41

40 A válási ráták növekedését összeveti: SZÉL, 1935: 300. p.

41 Az 1980-as években 1000 fővárosi házasságra 13-14 (100 000 lakosra 340) válás esett. Vö. NOVOTNYNÉ PLETSCHER Hedvig: A válások alakulása és a váló felek főbb jellemzői Budapesten. Budapest, 1996. 5., ill. 8. p. Figyelemre méltó, hogy a nyers válási ráta emelkedése viszont ötszörös.

38