Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

lében a migrációs válások uralkodó formájává vált.599 Korábban már szó esett Erdély, s a különleges erdélyi felekezeti házassági jogrendszer szerepéről a magyar törvényhozás kapcsán, de az 1867 után különállását elvesztő Királyhágón túli tartomány nemcsak a házasságról (és válásról) alkotott elképzeléseken, hanem a gyakorlaton keresztül is befolyásolta a korabeli házassági viszonyok alakulását.

A különös mozgalom kezdete valamikor az 1840-es évekre tehető, amikor a Magyar Királyság és az Erdélyi Nagyfejedelemség kapcsolatai intenzívebbé váltak. Az első általunk ismert „erdélyi házasságot” 1847-ben a neves reformkori író, Jósika Miklós kötötte báró Podmaniczky Júliával, miután a szilágyi református egyházmegyei zsinat felbontotta a férfi Kállay Erzsébettel kötött frigyét, pontot téve az évekig tartó egri szentszéki pereskedés végére. Ebből a történetből számunkra, a migrációs válások keletkezése vonatkozásában két momentum érdekes. Az egyik, hogy Jósika birtoka az Erdélyhez közeli Szabolcs megyében, Napkoron terült el, illetőleg maga ekkor a Belső-Szolnok megyei Szurdukon lakott, vagyis a fizikai távolság leküzdése nem jelentett számára gondot. A másik pedig, hogy maga is régi, befolyásos erdélyi arisztokrata család sarja volt, aki jól ismerte a helyi viszonyokat; s hogy a válóper és az újraházasodás lebonyolítását barátja, a református erdélyi arisztokrata és liberális politikus, báró Wesselényi Miklós támogatta.600 Az „erdélyi házasság” kulcsa ugyanis a földrajzi távolság áthidalása és a szükséges jogi információk beszerzése-megosztása volt. A 19. század derekán mindkettő tetemes időt és energiát emésztett fel. Erdély a Habsburg Birodalom, illetőleg az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legtávolabbi, elmaradott vidéke volt, amelynek sajátos viszonyait, politikai különállása miatt, sokáig a szomszédos Magyarországon sem ismerték közelebbről. A hegyláncokkal övezett tartomány zártsága csak a vasútépítés nyomán kezdett oldódni. A kiegyezést

599 Megjegyzendő, hogy az „erdélyi házasságnak” számos előzménye és alternatívája volt. Az általunk ismert legkorábbi migrációs válások az 1846-ig önálló Krakkói Köztársaságban történtek, ahol a francia code civile volt érvényben. Az osztrák diplomácia ez elleni fellépéséről: ÖStA AVAAlter Kultus, Katolischer Kultus, IV. T. 10. Ehesachen, Galizien (Karton 13.) 120 ex Novembri 1821, ill. 32 ex Februario 1822.; uo. Ehesachen in genere (Karton 10) 137 ex Majo 1824, ill. 23 ex Junio 1825. A későbbi egyéb, főként németországi alternatívákról: FUCHS, 1889: 84-94. p. így 1847-ben gróf Szapáry Antal és gróf Keglevich Auguszta sem Erdélyben, hanem Poroszországban, a breslaui törvényszéken bontatta fel házasságát (a református vallásra tért nő aztán Pesten, gróf Batthyány Kázmér ellenzéki politikussal, a Szemere-kormány jövendő külügyminiszterével kötött új házasságot). Az ezzel kapcsolatos, az 1850-es években lefolytatott vizsgálat összefoglalója: ÖStA HHStA Ministerium des Äußern Informationsbüro BM-Akten 463/1857.

600 DÉZS1 Lajos: Báró Jósika Miklós 1794-1865. Budapest, 1916. 208-220. p.; DÉZSI Lajos: Adalékok báró Jósika Miklós életrajzához. Irodalomtörténeti Közlemények 1918/1. 68-72. p.

369