Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

Ez az arány vidéken még magasabb volt, ráadásul - szemben az erősen ingadozó fővárosi százalékokkal - növekvő tendenciát mutatott (1903-1912 között 39%ról 58%-ra emelkedett). A válási statisztikák sajnos nem differenciálnak a tekintetben, hogy a válóperben hozott gyermekelhelyezési határozatok mégis mekkora hányada tartható ténylegesen bírói döntés következményének, illetve milyen gyakori lehetett a pereskedő szülők megegyezése, de gyanítható, hogy a fővárosban a konszenzusos perek, illetve a privát egyezségek nagyobb súlya miatt merült fel ritkábban az árvaszéki közreműködés szüksége.

Sztehlo Kornél felveti annak lehetőségét is, hogy sok válóper amiatt indult, mert a civakodó házastársak nem tudtak megegyezni a gyermekek elhelyezéséről. „Az is szaporítja a válóperek számát, hogy a nem vétkes fél csak válóperben érvényesítheti a vétkes féllel szemben a gyermekeknek nála való elhelyezését.” - írja nem sokkal a világháború előtt. - „Válóperen kívül az árvaszék határoz ezekben a kérdésekben és ez - eltekintve a szülők erkölcstelen életmódjától — azzal a kérdéssel, hogy a szülők közül melyik okozta a különélést, nem törődik és a fiúkat az apának, a leányokat az anyának kénytelen átadni. Számtalan esetem volt, hogy az anya csak azért indított válópert, hogy a fiúgyermeket megtarthassa.”565 A Sztehlo ügyfélkörét adó fővárosi középosztálybeli asszonyok között azonban, ha megvizsgáljuk a fennmaradt válóperes iratanyagot, nem volt sokkal nagyobb a gyermekes női felperesek aránya, mint a gyermekteleneké. Ugyanez mondható el a budapesti szegényebb házasokról is, vagyis az említett esetek összességében véve nem sokat változtattak a „pereskedési szokásokon”, ami a tényleges bírósági határozatok, illetőleg a vétkességi elv háttérbe szorulását eredményezte.566

A vétkességi elv háttérbe szorulását mutatja az a mozzanat is, hogy a budapesti esetek kétharmadában véglegesen az anyához került az összes gyermek, holott a bíróság jelentős részüket biztosan vétkesnek találta a házasság tönkremenetelé565 SZTEHLO, 1912: 3. p. A veszélyeztetett gyermekeket érintő századeleji intézkedések nem tettek különbséget abból a szempontból, hogy azok házasságból vagy azon kívül születtek. A vadházasságból származó utódok tekintetében felmerülő polgári morális kifogásokat is felülírta a praktikum (és az államra nehezedő anyagi teher csökkentésének szempontja). Vö. ÁGOSTON, 1911:220. p.

566 A középosztálybeli, illetve a munkásosztályhoz sorolható, gyermekes és gyermektelen házaspárok körében a következőképpen alakult a férfi és női felperesek száma (és utóbbiak aránya). Középosztálybeli felperesek: 1850-1896 között gyermekes felperes 142 férfi és 197 nő (58%); gyermektelen 160 férfi és 190 nő (54%); 1897-1914 között gyermekes 331 férfi és 405 nő (55%); gyermektelen 382 férfi és 437 nő (53%). Munkásosztálybeli felperesek: 1850-1896 között gyermekes 59 férfi és 61 nő (51%); gyermektelen 118 férfi és 90 nő (43%); 1897-1914 között gyermekes 447 férfi és 345 nő (44%); gyermektelen 839 férfi és 611 nő (42%).

348