Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
hetijegyzékes szolgaként dolgozott. A felek között 1905 vége és 1908 tavasza között válóper volt folyamatban, de a törvényszék a férj keresetét elutasította, miután bebizonyosodott, hogy ő hagyta el nejét. Ennek ellenére a nő még további hat évet várt a nőtartási kereset beadásával, és talán csak azért fordult bírósághoz, mert 43 évesen - ahogy a járásbíróságon előadta - nem akart már tovább szolgálni. A járásbíróság mindenesetre alperes munkaadóját megkeresve pontosan meg tudta határozni munkabérét (91 korona 20 fillér), s azt is, hogy kettős lábtöréséből adódóan gyógykezelésére a balesetbiztosító intézettől életfogytiglani juttatást, havi 36 koronát kap. Emellett az is kiderült, hogy felperesnő szakácsnőként havi 30 koronát húz, ezen felül pedig alkalmazójától lakást és élelmezést kap. A járásbíróság mindezen körülmények mérlegelésével, mindössze négy hónappal a kereset beadása után, havi 15 koronát ítélt meg Tóthné számára. A kereseti őszszeg megfelezését a bíróság a következőképpen indokolta: „Nem áll meg [...] felperesnek az az érvelése, hogy ő nem tartozik tartásához hozzájárulni, mert a férj tartozik feleségét eltartani. Olyan társadalmi állásúaknál, mint amilyenek a felek, a feleség is köteles a megélhetésükre szükséges anyagiak megszerzéséhez munkájával hozzájárulni, amennyiben erre alkalmas. Márpedig a bíróság a tárgyaláson jelenvolt felperest úgy koránál, mint egészséges nő benyomását keltő testalkatánál fogva alkalmasnak találta arra, hogy mint szakácsnő fenntartásához hozzájáruljon akkor, amikor a férj keresete mindkettőjük megélhetésének feltételeit nem biztosítja.” A 15 korona nem volt sok, de ha azt vesszük, hogy az összeg így is Petricskó Katalin szakácsnői fizetésének felét tette ki, érthetővé válik, miért vállalkozott mégis a pereskedésre. A másik oldalon Tóth Ferencnek viszont még ez a viszonylag kis tétel is több volt a kelleténél: ezután szánta el magát, hogy ismét megpróbálkozzon a házassági kötelék felbontásával, amit végül hosszas pereskedés után csak a Tanácsköztársaság rövid regnálása alatt tudott elérni. A nőtartásdíj folyósítása valószínűleg azért volt számára nyomasztó, mert már régóta mással élt együtt, s a fizetés új családja életét keserítette meg.550 550 A nőtartási per: BFL VII.12.b. 19510/1914. A felek házasságkötése 1899. január 4-én: BFL XXXIII.l.a. Budapest VII. kerületi ház. akv. 639/1899. A későbbi válóperről és a válásról is csak az anyakönyvi bejegyzés tájékoztat. Az első válóper: BFL VII.2.C. 1905. V. 596. A házaspár fia 1901. szeptember 8-án 17 hónaposán halt meg: BFL XXXIII. 1 .a. Budapest VIII. kerület hal. akv. 2629/1901. Az elvált Tóth 1919. június 23-án új házasságot kötött a szintén elvált, vele ugyanazon a lakcímen lakó Sirkó Erzsébettel: BFL XXXIIl.l.a. Budapest IX. kerület ház. akv. 1750/1919. Sirkó Erzsébet 1912-ben kötött válási szerződést férjével, Király János államrendőrségi kézbesítővel (a nő ekkor ott lakott, mint 1919-ben Tóth Ferenc: az Üllői út 69. számú házban): BFL VII.192. 1891-1892/1912. Eszerint Királyék 1913 nyarán váltak el. 338
