Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

függetlenül történt. Igaz, a közszerzemény vonatkozásában a jogi gondolkodás már megosztott volt az „érdemtelenség” kapcsán, s a polgári törvénykönyv tervezeteiben is szerepeltek bizonyos megkötések ezt illetően (főként a nemes és honorácior férjek rendi korszakból örökölt főszerzőségének tervezett eltörlése váltott ki vitákat), de a gyakorlatban egyelőre maradt minden a régiben.528 A hozományt feltétlenül vissza kellett fizetni: a házasság felbontásakor esedékessé váló visszaszolgáltatási kötelezettséget az erkölcsi értelemben vett vétkesség nem, legfeljebb a közös gazdálkodás eredménye befolyásolhatta. Az a kérdés viszont, amelyre nem lehetett a felelősség - mindenekelőtt a feleség felelősségének - firtatása nélkül választ adni, a hitbér megítélése és a nőtartásdíj kiszabása volt.

A hitbér (dos, Wiederlage, Morgengabe, móring) a rendi jog örökségeként maradt fenn egészen a 20. század derekáig. Eredetileg a különböző társadalmi státusú nőknek a szüzesség elvesztéséért a férj által biztosított különböző összegű kárpótlást, később már inkább a házastársi hűség jutalmaként a házasságkötéskor vagy a házasélet folyamán kikötött pénzbeli juttatást jelentette. Ez utóbbi felfogás képezte az úgynevezett móringolás gyakorlatának alapját. A móringolást lényegében a hozomány helyettesítőjének, kiegészítésének tarthatjuk: ilyen értelemben lehet összevetni az osztrák Wiederlage, vagyis a férj által nyújtott viszonthozomány (viszonthitbér) intézményével. Utóbbit Magyarországon szintén ismerték és alkalmazták, többek között a rendi szisztémán kívül álló zsidó házasok is. A hitbért a férj halálakor, özvegye megélhetésének könnyítésére adták ki, a bírói praxis azonban ezt a gyakorlatot lassanként, jóllehet ellentmondásoktól nem mentesen, a házassági kötelék felbontása eseteire is kiterjesztette.529 A szerződéses vagy írott hitbér a válás kimondása után nem járt automatikusan, illetőleg a joggyakorlat ingadozott abban az esetben, ha a bíróság a nőt találta vétkesnek.530

528 A nemes és honorácior (értelmiségi) férjek hitvesei nem részesültek közszerzeményben, mivel a család jövedelmét a nemesi vagyonból vagy szellemi tevékenységből eredeztették. A polgári törvénykönyv tervezete a megkülönböztetést eltörölte volna. Ennek kritikája: SZTEHLO, 1901 : 85-87. p.

529 Hitbér megítélése: BFL lV.1343.f. 1866. V. 5. Kikötött móring biztosításának kísérlete a férj eladósodása miatt: BFL IV.1342 d. 1855. III. 63. Hitbér-követelés elutasítása azon az alapon, hogy hitbér csak özvegyek részére jár: BFL IV.1122.a. 1867. III. 1833. A Jog 1886. augusztus 22-i (34.) szám 134. p. Hitbér-követelés megítélése válás után: A Jog 1889. március 31-i (13.) szám 50. p.

530 Szerződéses hitbér-követelés elutasítása a nő vétkessége miatt: BFL VII.2.C. 1894. V. 24. Példa, amikor a vétkes nő megkapta szerződésben kikötött hitbérét: HERGER Csabáné: A törvényes és az írott hitbér Baranyában 1848 után. In: Nagy Janka Teodóra (szerk.): Jogi kultúrtörténet és jogi néprajzi tanulmányok. Szokásjog és jogszokás I. Szekszárd, 2016. 160-163. p.

329