Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

annak jövedelme feletti diszponálás joga feltétlen volt, azt sem a házasságkötés, sem a szeparáció, sem pedig a házassági kötelék felbontása nem érintette.510 Arra a férj hitelezői sem vezethettek végrehajtást, illetve a feleség peres úton visszakövetelhette lefoglalt vagyontárgyait (ami számos visszaélésre adott okot, mivel a házastársak ezen a címen „elrejthették” a közös vagyont).511 Ez a mozzanat a 19. század második felében a magyar jog eredetiségének bizonyítékaként és civilizációs vívmányként egyaránt élénk visszhangot váltott ki, némiképp kompenzálva a házassági köteléki jog „szégyenletes” elmaradottságát.

A kortárs jogi szakírók szerint, a „vagyonelkülönzés” magyar rendszere sajátosan befolyásolta a házassági konfliktusok modalitását: az enyém-tiéd viták a házastársak közötti szolidaritás gyors megbomlásához vezethetettek, különösen vagyonvesztés esetén. „Az élet tanúsága szerint az elkülönített vagyon, épp mivel a házasság természetével ellenkezik, feldúlja a családi békét, egyenetlenségek, viszálkodásoknak, és így pereknek hangyafészke, hogy ne is említsem azon erkölcstelenséget, mely általa idegenek ellenében gyakoroltatik.” - írja Kókay Károly lugosi törvényszéki bíró 1873-ban.512 A dolog jelentőségét mindazonáltal relativizálja, hogy a férjes nőknek egyrészt ritkán volt számottevő különvagyonuk, másrészt a vagyonrészek tulajdonos és kezelő, minőség és eredet szerinti megkülönböztetése, valamint a vagyonmozgások nyomon követése, ráadásul szükség esetén mindennek bizonyítása komoly nehézségekbe ütközött. „A házasság nem pusztán jogi, hanem erkölcsi viszony is,” - írja Sztehlo Kornél - „és ezen erkölcsi természet befolyást gyakorol még e házassági vagyonjogviszonyokra is [...] az érintett erkölcsi tényezők és ezekkel összekötött bizonyos idegenke-510 SZTEHLO, 1890: 101-103. Az ezt illető bírói gyakorlatra: A Jog 1886. május 23-i (21.) szám 82. p.; 1891. június 7-i (23.) szám 89. p.; 1891. augusztus 2-i (31.) szám 122. pJogtudományi Közlöny 1896. augusztus 14-i (33.) szám 225-226. p.

511 Az 1881. évi XVII. törvénycikk csődtörvény 46. §. szerint a közadós neje a csődtömegből visszakövetelhette azt, amit már a házasság megkötése előtt bírt, illetve, amit saját pénzén vett. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1881.47. p. Az 1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról 49. §-a kivette a lefoglalható ingóságok közül a nő nevével vagy monogramjával ellátott, illetve a nyilvánvalóan az ő használatában lévő tárgyakat. Uo. 292. p. Néha azt sem lehet tudni, hogy a házastársak titkon együtt próbálták-e menteni a vagyont, vagy a nő férje ellenében kísérelte-e meg biztosítani különvagyonát. Kuzdich Mária 1874-ben pert indított férje, Delacasse Antal kávés ellen, követelve az Üllői úton vett kávéház és felszerelése saját tulajdonaként való elismerését. A törvényszék keresetének 1877 elején helyt adott (tanúk igazolták, hogy a kérdéses vételárrészlet átadásakor a férj a nő felszólítására vette ki szekrénye fiókjából a pénzt). BFL VII.2.C. 1874.1. 1342.

512 KÓKAY Károly: A házassági vagyonjog. Törvényszéki Csarnok 1873. augusztus 8-i (60.) szám 239-240. p.

321