Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

Oberste Gerichtshof döntvényei már nem engedték hozzáférni az egyházakat. Magyarországon végérvényesen az 1868-as polgári perrendtartás rögzítette, hogy „a perlekedő házastársak közt a gyermekek tartása és a házassági elválásból felmerülhető vagyoni követelések iránti keresetek” a polgári törvényszékek hatáskörébe tartoznak.507 így mégha a világi bíróságok a válóperek egy részére nem is lehettek befolyással, a gyermekek elhelyezését és tartását, a női különvagyon, a hozomány, a hitbér, és a közszerzemény kihasítását, valamint az ideiglenes és végleges nőtartást illető perekben eljárhattak, s azok tárgyalásán keresztül állást foglalhattak a viszálykodó férjek és feleségek jogai és kötelességei (ezzel együtt pedig a kívánatos és az elfogadhatatlan házas viselkedés kritériumai) kapcsán. Ez nagyon fontos momentum volt, hiszen amint a korabeli házasságkötéseknél a vagyon megőrzése és gyarapítása kiemelt szempontként merült fel, úgy a válások számottevő része mögött ugyancsak anyagi érdek gyanítható. De mégha a konfliktust nem is közvetlenül a vagyon körüli viták idézték elő, a házastársak közötti összhang megbomlásakor, s a válóper meginditása körül az egzisztenciális biztonságot megalapozó családi vagyon sorsa, illetve további kezelése, haszonélvezete a legfontosabb kérdések között merült fel. Miután a 19. században a vagyon rendszerint a férj birtokában, illetve annak rendelkezése alatt állt, valamint többnyire az ő keresete biztosította a megélhetést, a feleség számára létkérdés volt, hogy az őt megillető vagyonrészhez mihamarabb hozzáférjen, személyes használati tárgyait elvihesse, hozományát visszakaphassa, továbbá rendszeres juttatást, tartásdíjat csikarhasson ki a maga, esetleg gondozása alatt álló gyermekei számára.

Ezek a motívumok ugyan a válóperekben rendszeresen felbukkantak, de ritkán kerültek a középpontba, hiszen a vagyonkezelés körüli sérelmek önmagukban - leszámítva 1896 előtt, a zsidó pároknál a vagyon elherdálásának esetét - nem

507 1868: LIV. te. 22. §.: MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1836-1868. 511. p. Az osztrák legfelsőbb

bíróság említett döntvényei a magyar jogi szaksajtóban megkülönböztetett figyelmet kaptak. Jogeset s legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az 1856-ki oct. 8-án kibocsátott házassági törvény alkalmazásához. Törvényszéki Csarnok 1860. január 20-i (6.) szám 23-24. p.; Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Az 1856-ki oct. 8-án kibocsátott házassági pát. 60. §-nak alkalmazásához. Törvényszéki Csarnok 1860. március 6-i, 9-i, 13-i (19-21.) szám 74—75., 78-79., 82-83. p.; Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. Törvényszéki Csarnok 1860. május 4-i, 8-i, 11-i (35-37.) szám 139-140., 143—144., 146—147. p.; Legfelsőbb-törvényszéki döntvény. A katholikusok házassági törvényének 236. §-hoz. Törvényszéki Csarnok 1860. május 15-i (38.) szám 150. p. - Szentszékek még később is tettek kísérletet vagyoni kérdések elbírálására, de az állami bíróságok igyekeztek gátat szabni ezeknek. A Kúria 1879-ben megsemmisítette a veszprémi szentszék törvénytelen eljárását, amelynek során utóbbi megkísérelte az általa törvénytelenül megítélt ideiglenes nőtartás végrehajtását: Törvényszéki Csarnok 1879. február 28-i (16.) szám 64. p.

319