Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

Csikász József hagyatékával szemben, ha nem mondták volna ki a házassági kötelék felbontását, vagyoni igényeket támaszthatott volna az előző hitves, Rozman Mária is. Amint a Kúria néhány évvel később, 1906-ban hozott elvi jelentőségű döntésében leszögezte: „az érvényes házassági frigyen alapuló hitvestársi öröklésre való igény csak a házasság jogerős felbontása esetében enyészik el, s így sem a házastársak állandó különélése, sem az életben maradt házastársnak oly magatartása, amely érdemtelenségi ok megvalósítása nélkül házassági perben vétkességének megállapítását vonná maga után, a hitvestársi öröklést meg nem szünteti.” Erre az elvre hivatkoztak egy két világháború közötti örökösödési perben is, amelynek kárvallottja az 1926-ban elhunyt Rothschild Mór pincér vadházastársa, özvegy Letovanecz Imréné Varga Anna, valamint a férfi fivére, Rothschild Samu, haszonélvezője pedig a jog szerinti feleség, Letacsek Erzsébet volt. Az örökhagyó - mint a processzus során kiderült - évtizedeken át prostituáltak közvetítésével foglalkozott, s azok keresményéből tartatta ki magát. Közéjük tartozott Letacsek Erzsébet is, aki a fővárosban fiatal cselédlányként már 1890- ben törvénytelen gyereket szült, majd hosszabb ideig Rothschilddal élt vadházasságban (ebben eleinte talán a zsidó-keresztény házasság jogi lehetetlensége is szerepet játszott), amíg a férfi 1902 nyarán el nem vette őt. A frigy azonban nem tartott sokáig, s a pincér már a következő évben elhagyta feleségét, majd egy másik rendőri felügyelet alatt álló prostituálttal állt össze. Ez a nő Varga Anna volt, aki szintén házas állapotban leiedzett: 1890-ben Vágszereden kötött házasságot Letovanecz Imrével, de feltehetően már régóta elváltán éltek egymástól. Hiába folytatott azonban a kitartott férfival éveken át viszonyt, majd éltek együtt közel két évtizedig vadházasságban: miután Rothschild Mór letett a házasság felbontásáról (1919-ben válókeresetet adott be), hűséges élettársa elesett a közösen szerzett vagyontól, amelyet az egyszeri törvényes feleség, Letacsek Erzsébet örökölt.475

feleségként volt feltüntetve („Csikász József és neje, Sulmán Aloizia”): Veszprémi Független Hírlap 1891. január 24-i (7.) szám [4. p.]. A fogolytörzskönyvi bejegyzések: BFL VII. 106. vizsgálati, 1884/1882.; vizsgálati, 386/1883.; vizsgálati, 860/1883. BFL VII.103. elítélt, 707/1885. Az 1894. március 21-i Vilma keresztelője: MNL OL Budapest Felsőviziváros rom. kát. kér. akv. 94/1894. Az 1896. augusztus 18-án született József: BFL XXXIII. 1 .a. Budapest II. kerület szül. akv. 634/1896. Felek házasságkötése 1900. május 31-én: uo. ház. akv. 336/1900. Csikász Józsefné 1903. március 19-én alkotott végrendelete: BFL VII. 152. 234/1903.

475 Az örökösödési per iratai a hagyatéki ügyben maradtak fenn: BFL V11.12.b. Budapesti Központi Királyi Járásbíróság peres és perenkívüli iratai 543788/1930. Az 1906-os kúriai elvi határozatra hivatkozik: Királyi Közjegyzők Közlönye 1906. november 1-i (9.) szám 333. p. Letacsek Erzsébet származására: MNL OL Tiszasas ref. kér. akv. 37/1872. Törvénytelen gyermeke: MNL OL

293