Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
kesebb részét, az összesen 4000 forintra becsült ingatlanokat: a veszprémi házat és a vörösberényi földet. Sulmán Alojziának a közös lakásban található ingóságok maradtak, illetve a testáló kötelezte fiát halála után 1000, Emilia leányának, illetve esetleges további gyermekeinek, „akik önvétkük, de az én hibám nélkül is meg vannak fosztva attól, hogy nevemet viselhessék, s vagyonomhoz törvényes öröklési igényt formálhassanak”, 500 forint lefizetésére. A testamentum megfogalmazása nem véletlen, hiszen az élettárs Sulman Alojzia annak íródása idején már megint terhes volt: Vilma nevű közös gyermekük 1894 tavaszán született. A leányt 1896 nyarán követte még egy fiú, aki megint a József nevet kapta, de kétévesen ő is elhunyt. A férfi kihasználva az időközben életbe lépő házassági törvény adta lehetőséget válópert indított a két évtizede különvált törvényes feleség, Rozman Mária ellen, akitől végül 1900 elején sikerült törvényesen elválnia. A válást gyorsan követte az újraházasodás: 1900 májusának végén a vadházastársak a II. kerületi polgári anyakönyvvezető előtt esküdtek meg egymással. Csikász István a házasságkötés után, 1901-ben örökbefogadta Sulman Alojziától született leányait, s rájuk íratta vagyonát, nem számítva arra, hogy jóval fiatalabb felesége, aki 1903-ban szintén gyerekei javára végrendelkezett, hamarosan távozik az élők sorából, s a vagyon így, nemkívánt módon árvaszéki kezelésbe jut. A megnyugtató megoldás, ami biztosította a törvénytelen ágyból származó gyerekek örökösödési jogát, mindenesetre csakis a válás és a házasságkötés lehetett: a törvényes fiút, Csikász Istvánt Emilia és Vilma örökbefogadásáig, hogy teljesítse apja végakaratát, az erkölcsi kényszeren túlmenően semmi sem kötelezte, hogy örökségén illegitim utódokkal osztozzon.474 474 BFL VII.201. Zarka Dénes közjegyző iratai 1021/1893. Az 1871. szeptember 26-án született, az 1874. február 3-án kötött házassággal törvényesített István nevű fiú keresztelője: MNL OL Veszprém róm. kát. kér. akv. 282/1871. A nő korábbi férje egy másik keresztelési anyakönyvből ismert: uo. 328/1861. Gyermekeiket, Schusser Máriát és Teréziát később Csikász József gyámként képviselte: vö. Budapesti Közlöny 1881. december 20-i (289.) szám 7. p. Schusser József neve a későbbi árvaszéki ügyben bukkan fel: BFL IV. 1411 .b. 1918, Csikász. A házasságkötés: MNL OL Veszprém róm. kát. ház. akv. 17/1874. A házaspár két további, Róza nevű leánya korán elhunyt: vö. uo. kér. akv. 84/1874., ill. 140/1875. Csikász József harmadik házassága Rozmán Márival 1876. augusztus 1-én: uo. ház. akv. 17/1876. Eszerint aházasság felbontása 1900 elején válhatott jogerőssé. Alojzia („Emilia Aloysia Elisabeth”) Schulmann Ignác és Feiczer Mária leányaként született 1860. november 15-én: MNL OL Sümeg róm. kát. kér. akv. 135/1860. Az 1885. november 25-én született Sulman József keresztelője, Csikász Imre és Feicser Teréz keresztszülőkkel: MNL OL Veszprém róm. kát. kér. akv. 333/1885. A bejegyzés szerint ekkor a nő: „szüleinél levő” (Veszprém 912. házszám). A fiú Csikász József néven 1893 nyarán hunyt el Budapesten: Pesti Hírlap 1893. június 24-i (172.) szám 19. p. Az 1890. szeptember 7-i Emilia: uo. 223/1890. A férfi apjának Veszprémben, 1891-ben kelt gyászjelentésében a nő törvényes 292
