Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

férfi szerencsecsillaga éppen emelkedőben volt), nehezen magyarázható mással, mint a korabeli toleráns társadalmi környezettel. Emögött persze nem a vadházasságok általában vett elfogadottsága, hanem az a megértő viszonyulás állhatott, amellyel a liberális közvélemény a 19. század második felében a katolikus házasok különleges problémája iránt viseltetett. A polgári házasság és válás bevezetéséig sokan vélték úgy, hogy a vadházasságok terjedése a házasság felbonthatatlanságát kinyilatkoztató katolikus dogma uralmával függ össze. „És vájjon meggondolták-e a folyamodók, midőn kérvényüket benyújtották,” - szólalt fel (a református) Ugrón Gábor képviselő a „vadházasságok gyökeres meggátlását” célzó, 1882 végén benyújtott katolikus petíció ellenében - „hogy a vadházasságok egyik tápintézete maga a katholikus házasság felbonthatatlansága. Mert az egyházi és állami törvények gyakran összefűznek oly egyéneket, kiket úgy látszik, az isten nem egymásnak teremtett, kik tehát a családi élet örömeiről, kik a boldogságról kénytelenek lemondani, ha eleget akarnak tenni a törvénynek és kik ennélfogva inkább szakítanak a törvénynyel és a természeti törvény útjára térnek.”460 Jogász körökben ezért bírálták oly hevesen az ideiglenes megoldást jelentő ágytól-asztaltól való elválasztás intézményét, és sürgették a polgári házasság és válás behozatalát. „Pillantsunk kissé a statisztikába, látni fogjuk, hogy a vadházasságok 90%-át róm. kát. vallásbeliek szolgáltatják” - aggodalmaskodik forrása megjelölése nélkül az egyik jogi szakíró.461 A beterjesztett házassági törvényjavaslat indoklásában hasonló érv található a válás általánossá tétele mellett: „Ha valamely törvényhozás nem engedi meg a házassági kötelék felbontását s az újabbi házasság megkötését, ezzel csupán a törvényes családalapítást akadályozza, de nincs módjában gátolni a házasságon kívüli együttéléseket és egyéb erkölcstelen állapotokat.”462

A mégoly megértő alapállás sem jelentette persze azt, hogy a vadházasság, illetőleg a házas felek törvénytelen együttélése a párkapcsolat legitim formájának számított volna. Sajnos, miközben a korabeli napi, és különösen a felekezeti sajtó rendszeresen foglalkozott a vadházasságok problémájával, s hírt adott azokról a bűnesetekről, amelyeket kimondva-kimondatlanul az efféle „bűnös viszonyokból” eredeztettek, kevés forrás áll rendelkezésre arról, hogy mit gondoltak maguk az érintettek. Közvetlen környezetükben élő ellenlábasaik mindenesetre többször

460 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ 1881. IX. kötet 145. p„ 171. országos ülés (1883. január 22.)

461 A Jog 1891. szeptember 6-i (36.) szám 259-260. p. A szomszédos Ausztriában a katolicizmus és a vadházasságok terjedésének összefüggése szintén komoly társadalmi problémaként merült fel: vö. PROTOKOLLE, 1905: 17-20., 98., 114-115. p.

462 KÉPVISELŐHÁZI IROMÁNYOK 1892. XV. kötet 194. p.

281