Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

zi közegek megállás nélkül panaszkodtak, s az állami szervek hathatós fellépését sürgették, de konkrét számokkal ők sem tudtak szolgálni. Budapesten katolikus részről, az emegyházi esküvők elősegítésén fáradozó Szegény Házasulókat Segítő Regis Szent Ferenc János Egyesület megalakulásától, 1902-től kezdve közzétették a különböző irodákban jelentkező, az egyleti tagok fáradozásának és anyagi segítségének köszönhetően törvényes házasságot kötő illegitim párok számát. Az egyesület tevékenységi köre természetesen nem terjedhetett ki a fennálló házassági kötelék akadályának elhárítására, de a „társadalmi probléma” sajátos, felekezeti vetületének érzékeltetésére érdemes néhány számadatot közölni. Eszerint 1902- ben a fővárosban az egyletnél jelentkező 206 vadházas párból 150 járult oltár elé; 1904-ben pedig, az előző évi hullámvölgy után, immár 600 vadházasságban élő párt sikerült házasságkötésre bírni, ami összesen 1034 gyermeket törvényesített. Ez évben az egyik legeredményesebb „missziós terület” a Józsefváros volt, ahol Kanovics Béla plébános egymaga 107 párt adott össze. A jelenséget az egyleti tagok és a plébánosok buzgósága sem számolhatta fel; már csak azért sem, mert a társaság kizárólag katolikus (vagy katolikus vegyes) párokkal foglalkozott.453

A vadházasságok elterjedtségének „közvetett mutatójaként” megnézhetjük még a törvénytelen születések arányát. Ez Budapesten, más európai nagyvárosokhoz hasonlóan, kiemelkedő volt, ugyanakkor csökkenő tendenciát mutatott: 1876-1880 között még majdnem minden harmadik gyerek házasságon kívüli viszonyból született, de az illegitimitás folyamatosan visszaszorult, s az 1910-es években már csak a születések alig több mint egynegyedét tette ki. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy nem annyira a nagyvárosi környezet, a sokak által lazábbnak

453 A Regisi Szent Ferencz Egyesület alakuló közgyűlése. Religio 1902. október 25-i (34.) szám 282-283. p. Az 1905 eleji közgyűlésről tudósít: Religio 1905. március 30-i (13.) szám 101— 102. p. Eszerint az egyesület „a szegény házasulandók számára minden okmányt beszerez, az összes utánajárásokat maga végzi a felek helyett, a stólailletéket is maga fedezi a lelkészeknek, kik azt részben vagy egészen megkövetelik”. A közölt adatok szerint 1903-ban az egyletnél 102 pár jelentkezett, amiből csak 65-en esküdtek meg; 1904-ben viszont már 676 jelentkezést regisztráltak, s ebből az év végéig 488 pár házasodott össze. Az ingyen esketést vállaló papokat kiemeli: Religio 1905. március 2-i (9.) szám 71. p. Az egyesületnek a következő években több ezer vadházast sikerült jobb belátásra bírnia, a sajtóban felbukkanó számokból azonban nem világos, hogy ezek közül hányán esküdtek meg a fővárosban, és hányán vidéken. 1907-ben például 820 jelentkező párból 710-et sikerült rábeszélni viszonyának törvényesítésére. Dunántúli Protestáns Lap 1908. május 17-i (20.) szám 341. p. 1909-ben 1074-ből 1018 pár vállalkozott egyházi esküvőre. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1910. május 1-i (18.) szám 274. p. 1910- ben 1745 párból 1615 kötött házasságot. Pesti Hírlap 1911. június 28-i (151.) 9. p. Az egylet persze a vadházasok közé számította azokat a férfiakat és nőket is, akik csak polgári házasságot kötöttek egymással.

275