Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
III. Jog és társadalom
gát arra, hogy piszkos karmait utána kinyújtsa, meggondolná a dolgot. Abbahagytam a hóhérmunkát, nem volt energiám ezt elkövetni.”442 Végül Fodor Mária tényleg meggondolta a dolgot, s megbékélt állhatatlan férjével, de itt most nem is ez az érdekes. Ami számunkra az előforduló konfliktus kapcsán fontos, az inkább az a mozzanat, hogy a felek közötti huzavona bírósági útra terelése komolyan egyik esetben sem merült fel, jóllehet a házassági törvény életbe lépése óta, amely a katolikusok, így Lowetinszky János és Fodor Mária számára is elérhetővé tette volna a házassági kötelék felbontását, még egy év sem telt el. A naplóíró altiszt Jancsi nevű ismerősének bántalmazott felesége szintén nem bíróságon kívánt „válni”, csupán azt próbálta jelentős anyagi áldozatot hozva elérni, hogy erőszakos férje hagyja már végre békén: a zsarolóval „öszszekacsintó” Lowetinszky ezt egyértelművé teszi annak közlésével, hogy Jancsi később még összeköltözött volna „megpumpolt” nejével. A szegényebb házaspároknál gyakoriak lehettek az ilyen és ehhez hasonló, tettlegességig fajuló összezördülések, amelyek akár - rendszerint akkor, ha az erőszak zabolátlan jelleget öltött - a közös háztartás megszüntetésével is végződhettek, ugyanakkor a 20. század elejéig csak szélsőséges esetben kerültek bíróságra. A Lowetinszky házaspár vonatkozásában már a desertio - ha leszámítjuk a nő bevettnek tűnő fizikai bántalmazását - „civilizáltabb” változatával állunk szemben, amikor egyoldalú aktus helyett a házastársak közös megegyezéssel szüntették volna meg az életközösséget. Fodor Mária ugyan férje távollétében ürítette ki a közös lakást és távozott el, de nem tűnt el nyomtalanul (valószínűleg nem is állt szándékában). Lowetinszky, miután megtalálta s hazament, első dolga volt, hogy írásos nyilatkozatot készítsen, s azt megkísérelje aláíratni vonakodó feleségével. Ez a mozzanat már fejlett jogérzékre vall. Tudjuk, hogy a férfi mostohaapja ügyvéd volt, s maga megyei altisztként - a korabeli vidéki községi jegyzőkhöz hasonlóan - a hozzá forduló ügyfelek ügyes-bajos dolgaiban eljárva, zugirászattal egészitette ki jövedelmét. Mind Lowetinszky, mind az aláírást megtagadó feleség tisztában lehetett tehát azzal, hogy az írásba foglalt válási egyezségnek súlya van. A 19. század második felében az önkényes válások részesei felé tett fontos engedményként értékelhető, hogy a házasságok rendje felett őrködő közigazgatási 442 Lowetinszky János József naplója. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. (A továbbiakban: FSZEK) B 0910/209. 1896. március 26-i, ill. július 28-29-i, 31-i bejegyzések; 1897. július 24-27-i bejegyzések. Az idézett részletekre hivatkozik: BALOGH János Mátyás: Fél évszázad „szerelmi dolgai”. Egy altiszti altest önképe és statisztikája. Aetas 2008/3. 114., ill. 125. p. A tanulmány szerzőjének személyesen is köszönettel tartozunk a releváns naplóbejegyzések megadásáért. 268
