Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

III. Jog és társadalom

intettek búcsút egymásnak, sőt, eme csoport nagyjából felerészt tartósan erre az életformára rendezkedett be (már legalább 4 évet meghaladóan élt ilyen körülmények között). A felmérés másik alapvető megállapításának tekinthető, hogy a „papírral”, azaz a jogi formaságokkal nem törődő, avagy a házasság intézményével nyíltan szembeszegülő férfiak és nők többnyire fizikai dolgozók, munkások voltak.436

Ami a jelenség korabeli jogi kezelését illeti, a 19. század második felében, néhány évtized leforgása alatt, alapvető átalakulás tanúi lehetünk. A század derekán még könnyen megeshetett, hogy a városi hatóság az elhagyásban vétkesnek talált felet visszaköltözésre, avagy erőszakkal eltávolított házastársa visszafogadására kényszerítette. 1855-ben Georg Pénz budai háztulajdonos elűzött neje, Helena Chorus a szentszéken keresett magának elégtételt, s el is érte, hogy az egyházi fórum megítélje a közös lakásba való visszahelyezést. Az erőszakos eszközök igénybevétele persze nem sokat használt, mert inkább elmérgesítette, semmint elsimította a viszályt. Pénz sem tűrte meg a hatósági asszisztenciával rákényszerített feleséget, s hamarosan megint elkergette a nőt.437 A jogi kényszerek persze rendszerint nem ennyire közvetlen módon, sokkal inkább a különválásban vétkes fél hátrányos helyzetbe hozásával formálták a házasok magatartását. A budai Landesgericht az 1850-es években azért utasította el a férjétől, Vinzenz von Engelshaus gróf helytartósági fogalmazótól szentszékileg elválasztott Marie Kossé tartásdíj-fizetési követelését, mert a nő még az illetékes lelkész engedélyének kiadása előtt szakította meg az együttélést.438 A bíróságok az együttlakás imperatívuszát annyira komolyan vették, hogy a peres feleknek engedély híján

436 LŐCSEI Pál: Felbomlott házasságit budapestiek. A főváros II. kerületében 1964-ben végzett felmérés elvei, módszerei és eredményei. In: Emberpár és család az államszocializmusban 1945-1985. Válogatott családszociológiai írások. Budapest, 2008. 26-45. p. - A II. kerületi mintában talált összesen 294 felbomlott házasságit személyből 192-en váltak el bírói úton (ezek közül 168-an egyedül, 21 -en más partnerrel, 3-an pedig volt házastársukkal éltek); a fennmaradó 102 fő már nem élt házastársával, de törvényesen sem vált el. Közülük 80-an egyedül, 21 -en más partnerrel, 1 fő pedig elvált első feleségével élt egy háztartásban. A IV. kerületi minta összesen 203 felbomlott házasságú felet foglalt magában, akik közül 113 volt törvényesen elvált (közülük 82 egyedül, 25 más partnerrel élt, 6 főt „egyéb” kategóriába soroltak); a 90 spontán módon szeparálódó házas közül 67-en egyedül, 23-an mással együtt éltek.

437 BFL IV.l 120.a. 1855. 111.45.

438 A nőtartási per: BFL IV. 1120. a. 1855. III. 20. Az elválás lelkészi engedélyezetlensége miatt utasították el Katharina Scheiden tartási keresetét is Anton Ollinger budai szőlőművessel szemben: BFL IV.1120.a. 1857. III. 142.

264