Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

A lehetőség tényleges kihasználását a szegénységi bizonyítványok kiállítását illető közigazgatási és a szegényjogot engedélyező bírói gyakorlat befolyásolta, aminek időbeli változásáról keveset tudunk. E tekintetben valószínűnek látszik, hogy Budapest szegényjogért folyamodó lakói a vidéki kérelmezőkhöz képest előnyösebb helyzetben voltak. A fővárosi kerületi elöljáróságokról szóló 1893- as törvény kifejezett formában rögzítette, hogy Budapesten ez a szerv jár el a szegénységi bizonyítványok kiállításában. Aligha kell különösebben hangsúlyozni, hogy a századvégen milyen fontos lehetett az alsóbb társadalmi rétegekhez tartozó katolikus házasok számára az illetékes plébános elkerülése, ha házassági bontóper indítása végett kérték bizonyítványuk ellenjegyzését. A lelkészi ellenjegyzés mellőzését megengedő 1899-es pénzügyminiszteri rendelet nyíltan hivatkozott arra, hogy „a lelkészek az elébök terjesztett szegénységi bizonyítványok láttamozását újabban több esetben megtagadták”.423 Emellett úgy tűnik, hogy a fővárosiak jobb eséllyel kérhették szegénységük igazolását akkor is, ha valójában

kezdeményező fél igazolt szegénysége esetén azt a tanuk járandóságának előlegezésére nem kötelezte. A 218. §. a szakértői díjakkal kapcsolatban állapította meg ugyanezt. - A bélyegmentességet először az 1881. évi XXVI. törvénycikk a bélyeg és illetékekre vonatkozó törvények és szabályok némely határozatainak módosításáról 14. §-a mondta ki. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR. 1881. évi törvényczikkek. Budapest, 1896. 124. p. - A 19. század végén, az ügyvédi kamara nyomására, a Belügyminisztérium folyamatosan igyekezett szabályozottabb mederbe terelni a szegénységi bizonyítványok kiadását illető gyakorlatot. A m. kir. belügyminiszter 1897. évi 74099. számú körrendeleté valamennyi törvényhatósághoz, a bélyegmentes perlekedés és az ingyenes jogvédelem kieszközlése végett szükséges szegénységi bizonyítványok kiállítása körül követendő szigorúbb eljárás tárgyában. MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA, 1897. II.: 634-635. A m. kir. belügyminiszter 1899. évi 65402. számú körrendeleté valamennyi törvényhatóság közönségéhez, a szegénységi bizonyítványok kiállítása körül követendő eljárás szabályozása tárgyában. MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA, 1899. III.: 1485-1487. A m. kir. belügyminiszter 1899. évi 103291. számú körrendeleté valamennyi városi és megyei törvényhatóság közönségéhez, a vagyontalansági bizonyítványok kiállítása alkalmával felvett jegyzőkönyvek ellenőrzése tárgyában. MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA, 1899. III.: 1636. A m. kir. belügyminiszter 1904. évi 121409. számú körrendeleté valamennyi törvényhatósághoz, a vagyontalansági bizonyítványok kiállítása tárgyában. MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1904. Budapest, 1904. 52. p.

423 1893. évi XXXI11. törvénycikk Budapest székesfőváros kerületi elöljáróságairól 18. §. 7. pont:

MAGYAR TÖRVÉNYTÁR. 1892-1893. évi törvényczikkek. Budapest, 1897. 618. p. Vélemény, miszerint a lelkészi aláírása „nem mellőzhetetlenül szükséges”: LASITZ Pál: Szegényjog a peres eljárásban. A Jog 1898. december 25-i (52.) szám 375-376. p. E tekintetben az 1893: XXXIII. törvénycikket jelöli meg vízválasztóként: MOLNÁR, 1898. A m. kir. pénzügyminiszter 1899. évi 83553. számú rendelete valamennyi m. Kir. pénzügyi hatósághoz és hivatalhoz, a szegénységi bizonyítványokon a lelkészi aláírások mellőzése tárgyában. MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA, 1899. III.: 2050.

251