Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

okai voltak, de ezeket nem hozza fel, mert minél előbb szabadulni óhajt, még ha a saját vétkessége árán is az élete párjától.” - írja Virág Gyula fővárosi válóperes ügyvéd.395

A dolog természetéből adódóan rendkívül ritka lehetett, hogy az eltávozott fél a jogi kényszer hatására hajlandó volt visszatérni, s persze az is, hogy az elhagyás miatt váló- avagy viszontkeresettel élő fél hajlandó volt hitvesét visszafogadni. Több ezer fővárosi elhagyásos per közül egyetlen ilyen esetről tudunk, még a joggyakorlat formálódásának kezdeti időszakából: Ballagi Aladár egyetemi tanár tett így nejével, Peskó Idával 1898 nyarán, közel háromévi pereskedést követően. „Családi állapotomban nagy változás előtt állok.” - írja fivérének, Ballagi Gézának - ,,Júl[ius] 2-án volt az utolsó tárgyalás, melyre Ida is bejött. Engem kötött az erkölcsi obligo, hogy miután azon a címen nyertem meg a port, azért mondta ki a curia őt vétkesnek, mert én vissza akartam venni, mit ő megtagadott: most, hogy kijelenté visszajöveteli szándékát - bár azok után, amik történtek, in foro conscientiae, teljes joggal megtagadhattam volna a visszavételt, - de a világ előtt rosszhiszemű embernek tűntem volna föl.” Ballaginak azonban, ha másként dönt, egy saját, és három közös gyerekről kellett volna gondoskodnia. Amint maga is bevallja: „Elhatározásomnak épp oly fontos oka még a gyermekek sorsa, kik idegen kézen valószínűleg elzüllöttek volna”. Hogy az eíféle döntés miért lehetett kivételes, azt nem kell hosszasan magyarázni: a történtek óhatatlanul rányomták bélyegüket a házastársak és az érintett családok közti viszonyra, amely talán maradhatott korrekt, de meghitt semmi esetre sem. így Ballagi is csak szánalommal tud nyilatkozni visszaköltöző feleségéről: „Ha látnád, mennyire össze van törve,

395 VIRÁG Gyula: A hat hónap a hűtlen elhagyásos házasságbontó pereknél. Ügyvédek Lapja 1900. május 5-i (18.) szám 4-5. p. - A törvény bevezetésével élénk viták folytak az ilyen eljárások lefolytatása, és megnehezítése kapcsán. Kéri Miklós komáromi törvényszéki bíró a bírói felhívást tárgyazó procedúra alkalmával megkövetelte volna a felek előzetes meghallgatását: KÉRI Miklós: Az életközösség visszaállítására kötelező határozatról. Jogtudományi Közlöny 1896. január 31 -i (5.) szám 36. p. A házassági törvény szigora alóli kibújási lehetőséget súlyos kritikával illette, nyomozást és procedurális nehezítést ajánlott az egyik budapesti ügyvéd: VLADAR Vilmos: A „quasi desertio”. Jogtudományi Közlöny 1897. március 26-i (13.) szám 100-102. p., 1897. április 2-i (14.) szám 108-110. p., 1897. április 9-i (15.) szám 117-118. p. Egy debreceni törvényszéki bíró a felek összejátszását megakadályozandó, „elhagyásos” perekben házasságvédő kirendelését javasolta: UZONY1 Géza: A szándékos és jogos ok nélkül való elhagyás. Jogtudományi Közlöny 1898. május 13-i (19.) szám 146-147. p. Újvidéki kollégája a 77. §. a. pont létjogosultságát is kétségbe vonta, hivatkozva az elhagyás házastársi kötelességszegés (80. §. a.) alá vonhatóságára: KÁLLAI Béla: Észrevételek az 1894. évi XXXI. tcz. 77. §-ának a) pontjához. Jogtudományi Közlöny 1899. január 27-i (4.) szám 28-30. p.

230