Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

Bevezetés

dolgoztunk.15 Az értekezés eredetileg a válások fővárosi elterjedésének lokális, társadalmi összetevőire összpontosított volna, de a jog korabeli szerepének felismerése miatt már annak idején is egy sajátos „hibrid” született: a budapesti válások szociológiai megközelítését, amelyre az említett adatbázis adott módot, egy a válás jogának történetével, illetve a válóperes felek joghasználatával foglalkozó rész egészítette ki. Ezen a szerkezeten nem változtattunk (bár volt fejezet, amit elvettünk, s volt, amit hozzáfűztünk), de sokkal tudatosabban igyekeztünk a válások elterjedésének legális aspektusait kiemelni.

A könyv első nagyobb részében (A válás mint „társadalmi tény”?) amellett próbálunk érvelni, hogy a válás korabeli társadalmi használatát nem lehet, illetőleg nincs értelme a konkrét jogi környezettől elvonatkoztatva tanulmányozni. Ezt követően a válás jogának formativ korszakát vizsgálva egészen a 18. század végéig nyúlunk vissza, amely a magyarországi politikai kontextus bemutatásán keresztül az állam szerepét, konkrétan a magyar kormányzat társadalmi integrációt erősítő törekvéseit hangsúlyozza (Állam és házassági jog), kitérve annak a válóperes joggyakorlatot illető hatásaira is. Végezetül a társadalmi joghasználat szintjét néztük meg, hogyan reagáltak a házasok a jogi változásokra, mennyiben engedelmeskedtek a jogszabályi kényszereknek és hogyan aknázták ki a házasság felbontása kapcsán megnyíló jogi lehetőségeket (Jog és társadalom). Már elöljáróban érdemes leszögezni, hogy nem engedtünk a fordított determinizmus csábításának, vagyis nem gondoljuk azt, hogy a jog, illetőleg a , jogi modernizáció”16 határozná meg a társadalmi viselkedést. A fent vázolt szerkezet nem valamiféle hierarchiát tükröz a mindenható törvényhozóktól, avagy a bíróságoktól az engedelmes jogalanyokig terjedően. A jog képződésének, változásának különböző szintjei nem választhatók el élesen egymástól, amint a különböző aktorok autonómiája is viszonylagos. A házasok individuális, valamint a különböző társadalmi csoportok, vallási közösségek kollektív érdekei, elvárásai, amelyek a társadalmi családi konfliktusok során, többek között a joggyakorlat által felszínre hozott Jogesetek” alakjában artikulálódhattak, a legtöbbször már a törvényhozási tevékenységre is befolyással voltak. A házassági perekben ítélkező bírák sem gépies módon alkalmazták a meghozott jogszabályokat, hanem mindenkor a konkrét esetre vonatkoztatva döntöttek, teret engedve a felek sajátos igényeinek, értelmezve, ha pedig szükség volt és lehetőség nyílt rá, akár át is értelmezve a

15 NAGY Sándor: A házasság felbontása Budapesten (Pest-Budán) a 19. században. Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar. Doktori disszertáció. Budapest, 2012.

16 Vö. HERGER, 2006.

21