Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

részt viszont gátszakadást idézett elő a válások tekintetében.372 Ennek hátterében a peres időtartamok radikális lerövidülése állt: az 1906-1908 között kezdett válóperek átlagos hossza a korábbi periódushoz képest csaknem megfeleződött (az 1903-1905 közötti 20 hónapról 11 hónapra csökkent). Ez öngerjesztő folyamatot indított be: a könnyebb, gyorsabb és olcsóbb eljárás mágnesként vonzotta a házasokat, több válókeresetet, nagyobb ügyforgalmat, még gyorsabb eljárást generált, és végül még több válást eredményezett.

A nagy kérdés az, hogy mivel magyarázható a házassági törvény bevezetése nyomán támadt peres aktivitás, illetve miért tartottak ki a válni óhajtó házasok a procedurális szigorítások és az évekig tartó jogbizonytalanság ellenére. Nos, a házassági törvény felett bábáskodó jogászok és politikusok nyilván nem látták előre, de a válás intézményéhez való általános hozzáférés biztosítása a katolikus pereskedők számának és arányának ugrásszerű növekedését hozta magával. A házassági törvényjavaslat erre természetesen nem törekedett, hiszen kifejezetten a katolikusok számára, a lelkiismereti konfliktusok kiküszöbölése végett tartotta fenn az ágytól-asztaltól való elválasztás intézményét.373 A mindennapokban azonban a szeparáció iránt nem mutatkozott érdeklődés. Az 1895 után kezdett több ezer fennmaradt fővárosi házassági per közül mindössze három elválasztás fordul elő, s a rendelkezésre álló budapesti válási statisztikákban sem találunk sokkal több esetet. A királyi törvényszékek segédhivatalai 1900-1914 között az egész országban csak 18 ágytól-asztaltól való elválasztást regisztráltak.374 Mindez arra

372 A törvényjavaslat képviselőházi vitájának érdekes mozzanata volt, amikor Tálos István képviselő aggodalmaira, hogy a felülvizsgálati kényszer meg fogja könnyíteni a válásokat, az előadó Csizmazia Endre azt válaszolta: „Ennek a törvénynek czélja nem az, hogy az elválásokat megnehezítsük, az elválási pereket nehézzé és költségessé tegyük, hanem czélja a Curia tehermentesítése.” KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ 1906-1911. VII. kötet 207-208. p., 123. országos ülés (1907. március 8.).

373 A törvényjavaslat az ágytól-asztaltól való elválás kapcsán a vallásszabadság biztosítására hivatkozott: KÉPVISELŐHÁZI IROMÁNYOK 1892. XV. kötet 240-241. p. Ld. még Wlassics Gyula és mások felszólalását: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ 1892. XVI. kötet 64-65. p„ 295. országos ülés (1894. február 20.) Justh Gyula: uo. 88. p., 296. országos ülés (1894. február 21.) Pulszky Ágost: uo. 171. p., 299. országos ülés (1894. február 24.).

374 BFL VII.2.C. 1897. V. 419., 1900. V. 203., 1902. V. 226. Hozzátehetjük, hogy világi bíróság által kimondott ágytól-asztaltól való elválasztásra Pest-Budán, illetve Budapesten korábban is akadt néhány példa: BFLIV.1120.a. 1859. III. 82., 1859. III. 202.; BFL IV.1343.f. 1866. V. 5., 1868. V. 10.; BFL VII.2.c. 1873. V. 32., 1878. V. 67. A dolog valószínűleg az osztrák polgári törvénykönyvvel függött össze, mivel a szeparáció az osztrák civil házassági jogrend központi eleme volt. A budapesti válási statisztikákban a századelőn (az ismert években) csak két elválasztás fordult elő (1903-ban és 1905-ben).

214