Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
vívmányairól? [...] A házassági törvény czélja a jogbiztonság, ajogegység, ajogegyenlőség megvalósítása lévén a házassági jog terén: e magasztos czéloknak alárendelni kellett és lehetett minden más egyéni érdeket, melynek fontossága amazokkal szemben, minden egyéni keserűség daczára, parányi, törpe jelentőségű.”366 Ugyanezt a pereskedők természetesen másképp látták: „A protestáns] jog helyett az új szabadelvű törvény esett a nyakamba; verje meg az Isten.” - fakad ki Ballagj Aladár, aki ellen felesége, Peskó Ida épp 1895 őszén indított válópert.367 Az 1894. évi XXXI. törvénycikk az átmenet döccenőit leszámítva sem könynyítette meg a viszálykodó házasok dolgát. A válások száma a törvény bevezetését követő egy-két évben, országosan és a fővárosban egyaránt visszaesett, mivel a folyamatban lévő perek túlnyomó többségénél új kérvényt kellett beadni, a házassági törvénnyel összeegyeztethető válóokot megjelölve. Ezekben az esetekben a bontó ítélet megszületése még két-három évig húzódott. A századforduló környékén a válópereskedés Budapesten és vidéken is alaposan próbára tette a felek türelmét: a procedúra átlagos időtartama 1894-1896 között több mint 3 évre nőtt, annyira, mint amennyi körül fél évszázada mozgott, és csak 1897-1899 között csökkent lassanként 2 és fél, 1900-1902 között 2, 1903-1905 között másfél évre.368 Az elutasított válókeresetek aránya évtizedek óta nem volt olyan magas, mint a századvégen: a fővárosban a házassági törvény életbe léptetése utáni kéthárom évben minden hatodik-hetedik petitum jutott erre a sorsra.369 Ennek oka 366 MÁRKUS Dezső: A folyamatban levő zsidó házassági válóperek és az új házassági törvény. Egyenlőség 1895. szeptember 6-i (36.) szám 2. p. A bizonytalanságot már korábban tapintani lehetett. Márkus cikke válasz volt Fleischmann Sándor ügyvéd aggodalmaira: FLEISCHMANN, 1895. Mások is aggódtak. Vö. Az új házassági törvény és a válópörök. Budapesti Hírlap 1895. szeptember 9-i (246.) szám 1. p. Polónyi Géza később az országgyűlésben kritizálta a bíróságok eljárását: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ 1892. XXXI. kötet 60. p., (580. országos ülés 1896. március 10-én). 367 Ballagi Aladár levele 1895. október 27-én fivérének, Ballagi Gézának. OSZK Kézirattár 323. fond. Ballagi család iratai, 1895,47. 368 A pécsi törvényszéken az 1896-ban indított válóperek 5%-a fejeződött be 2 éven belül, ellenben 47%-a több mint 3 évig tartott. Az arányok a következő években a pereskedők számára folyamatosan kedvezőbbé váltak: 1897: 18% és 42%; 1898: 48% és 23%; 1899: 58% és 18%; 1900: 60% és 9%. Vö. HERGER, 2006: 194. p. A közölt táblázatot újraszámoltuk (elhagyva az ismeretlen ideig tartó pereket). Ugyanezen arányok a fővárosi bíróságon a következőképpen alakultak: 1896: 32% és 43%; 1897: 38% és 44%; 1898: 40% és 41%; 1899: 52% és 27%; 1900: 55% és 25%. Ebből látható, hogy a budapesti arányok kezdetben kedvezőbbek voltak, de lassabban javultak. 369 Adatbázisunk alapján az elutasított válókeresetek aránya (és száma) periódusonként a következőképpen alakult: 1850-1859 között 29,4% (5); 1860-1869: 15,4% (12); 1870-1875: 4,5% 212
