Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

vele személyesen elmondatni, hogy a mit az ellenfél állít, az nem igaz.”351 Mindez egyrészt arra utal, hogy bár a felsőbíróságok a megelőző évtizedben folyvást ösztönözték a bírákat a személyes fellépésre, a házassági konfliktus, illetve az engesztelhetetlen gyűlölet okainak feltárására, mégsem állt be valódi fordulat. Másrészt az idézet szemléltetheti azokat az immár egy évszázada változatlan nehézségeket is, amelyek a jozefiánus válóok „bebizonyítása” vagy „megcáfolása” során mindvégig adódtak.

A bizonyítási eljárás a válóperekben mindig fogas kérdés volt, hiszen a törvényes gyakorlat nem klasszikus értelemben vett bizonyítást követelt meg, hanem a processzus során megismert „tények” és „körülmények” szabad bírói mérlegelését alakította ki.352 A Budapesti Királyi ítélőtábla és a Kúria az 1880-as évek elején és derekán ugyan több alkalommal kívánta meg az engesztelhetetlen gyűlölet bizonyítását, de nem mutatott irányt, mégis hogyan történjék az. Tipikusnak mondható e tekintetben Pozsonyi Etelka ifj. Weiler Sándor budapesti kereskedő ellen 1881-ben folyamatba tett válópere, amelyben a törvényszék 1881 őszén még a szokásos indoklással bontotta fel a házassági köteléket: „a peres házasfelek közti viszály és gyűlölet létezése a perben kifejtettekből kétségtelen kitetszik s köztük kibékülést sem a lelkészi, sem bíróság előtti békéltetések, de még a 25208/1881. számú ítélettel elrendelt időleges ágy és asztaltóli elválasztás sem eredményezett, s a peres felek határozott válási akaratánál fogva is a békés házas életnek viszszaállta esetleg a pernek egy időrei visszautasításából sem volna remélhető”. Az ítélőtábla azonban ezt immár, a korábbi gyakorlattal ellentétben, nem tartotta elegendőnek, s visszautasította a pert, mondván: „Tekintve, hogy viszálkodó felek a per során oly tényeket, melyek a válás okául felhozott engesztelhetlen gyűlöletet indokolnák, elő nem adtak, felperes azonban keresetlevelében ily tényeknek begyőzésére készségét kijelentette, a királyi törvényszék ítélete feloldatik, s az eljáró bíróság utasíttatik, hogy a fentebbiek tekintetében őket egy újabb tárgyaláson hallgassa meg, a szükséghez képest e részben bizonyítékaik előadására is hívja

351 SZTEHLO Kornél: Az informálás. Ügyvédek Lapja 1890. március 29-i (14.) szám 6. p. Hasonló fejtegetés olvasható Vezekényi Gyula házasságvédő említett beadványában: „Nézetem szerint a gyülölség ez relatív fogalom. Egyik emberben természeti alkotása, véralkata, s más tényezők folytán megszülemlik a gyülölség, már akkor, midőn hason körülmények között más, talán megfontolóbb, higgadtabb, mérsékeltebb ember nem is neheztel. - De annyi bizonyos [...], hogy e szó, e fogalom: engesztelhetetlen gyülölség nagyon incorrect, mondhatnám (tisztelet a törvénynek) tökéletlen. - Létezik-e egyátaljában engesztelhetetlen gyülölség? E kérdésre azt lehet felelni, hogy az mint időszerű fogalom, az indulatok rohama alatt létezhetik, de a lehetőség a kiengesztelődésre kizárva soha sincsen.” BFL V1I.2.C. 1878. V. 26.

352 Vö. SZTEHLO, 1890: 178. p.

200