Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
között ezért is válhattak a törvényszékeknek otthont adó nagyobb városokban többen, mint vidéken, s ezért lehettek olyan drasztikus különbségek a nagyvárosi és vidéki válóperek eredményességi mutatóiban.326 A válóperek gyorsabb lebonyolítása és a jogszolgáltatás „modernizációja” közötti összefüggés azonban semmiképpen sem lineáris, legalábbis ami a 19. század derekát illeti. A pest-budai protestáns válóperek átlagos időtartama az 1850- es években 2 és fél évre csökkent (ezzel tehát egy teljes évvel lett kevesebb, mint egy évtizeddel korábban), ami az osztrák polgári törvénykönyv, és a polgári perrendtartás életbe léptetésével, valamint a császári-királyi bírósági szervezet kiépítésével hozható kapcsolatba.327 Az 1860-as években azonban éppenséggel további csökkenés mérhető (2 év), miközben a magyar alkotmányossággal együtt helyreállították a régi vármegyei és városi törvényszékeket. A jogi környezet képlékennyé válása tehát szintén kedvezhetett a pereskedőknek. Ezt ekkoriban a legjobban a zsidó házassági ügyek kezelésének korábban említett zavarai mutatják, aminek ellenére a zsidó válóperek nagyon gyorsan befejeződtek. Az átmeneti időszak bizonytalanságai ekkoriban megengedő bírói praxishoz, könnyebb, gyorsabb váláshoz vezettek. Amíg a 19. század derekán a válóperes időtartamok folyamatos csökkenése mögött többféle ok gyanítható, a tendencia váratlan megtorpanása, átmeneti visszájára fordulása az 1880-as évek elején egyértelműen a válóperes procedúra szigorításához köthető, amelyet a felsőbíróságok, a Budapesti Királyi ítélőtábla és a Kúria hajtottak végre. „A nélkül, hogy az ország bírói s ügyvédi kara csak legkisebb sejtelemmel is bírt volna róla, a királyi tábláról érkeztek vissza a válóperek az ország minden törvényszékéhez s érkeznek most is folytonosan és következetesen százával, ezerével. Ez az állapot mintegy nyolcz hónap óta tart.” - panaszkodik Hlatky Endre nagyváradi ügyvéd 1883 májusában - „Minek kellett történni, hogy e fordulat oly hirtelen beállott, nem tudja senki elképzelni.”328 326 A századelő válási statisztikái szerint vidéken évente két-háromszor annyi válókeresetet utasítottak el, mint Budapesten (1903-1906, 1908, 1912 átlagában a keresetek 9%-át, szemben a fővárosi 3%-kal). 327 Vö. BFL IV.1342.g. 1854. VII. 3., 7., 8., 27., 28., 32., 43., 44., 51. Ennek 8. diagramon való ábrázolásától a kis esetszám miatt tekintettünk el. A korábbi korszakkal való összehasonlíthatóság kedvéért nem számítottuk be a sokkal gyorsabban (fél éven belül) lezajló zsidó válóperek időtartamát. 328 Az idézet szerzője általában a válások, s különösen - saját praxisából mentve - a nagyváradi törvényszéken zajló bírói békéltetések nagy számára hivatkozik: HLATKY Endre: A válóperek és a felső bíróságok. Jogtudományi Közlöny 1883. május 25-i (21.) szám 161. p. Csorba Károly kecskeméti törvényszéki bíró 1887-ben egykorú hírlapi tudósításokról emlékezett meg, 187
