Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
Habár a rabbik közreműködését mellőző, csak a polgári anyakönyvvezető előtt házasságot kötő zsidó (vagy zsidó-keresztény) párok a századelőn még viszonylag kevesen voltak, a tendencia mégis vitathatatlan: a 19. század derekán még a közösség valamennyi tagját kötelező, a zsidó mindennapok részét képező szigorú vallási tradíciók - leszámítva a hagyományokhoz foggal-körömmel ragaszkodó ortodox közösségeket - alulmaradtak az állami házassági jog terjeszkedésével szemben, s nagyjából egyetlen évszázad leforgása alatt felekezeti ,jogi népszokássá” szelídültek. Hatalmi kontroll és válóper Politikai kurzusok és válópereskedés Mindeddig a jog kapcsán törvényekről, rendeletekről, valamint egyes jogesetekről esett szó, és nem beszéltünk arról az eljárásról, amelynek során az elvont, általánosan megfogalmazott jogszabályokat alkalmazták, illetve, ahogyan a bíróságok a különböző társadalmi problémákat, egyéni élethelyzeteket értelmezték, lefordították a jog nyelvére. Konkrétan a válóperes procedúráról, a válópereskedés szabályairól és e szabályok változásáról van szó, ami talán nem tűnik túlzottan érdekesnek, de megkerülhetetlen, ha a jog szerepére vagyunk kíváncsiak. A válások historikumához társadalomtörténeti aspektusból közelítő kutatók a jogi környezet ismertetésénél többnyire beérik a bontótörvények, a válóokok statikus bemutatásával, s ritkán érdeklődnek a processzus menetét megszabó előírások, döntések, s különösen azok időbeli alakulása iránt. Enélkül viszont egyszerűen nem érthető, hogy miféle jogi-adminisztratív korlátok tornyosultak a válási szándék kivitelezése előtt, mekkora áldozatokat kívánt azok leküzdése, s hogy idővel milyen jogi lehetőségek, kiskapuk nyíltak a könnyebb utat kereső házasok előtt. A különféle előírásokban kifejeződő hatalmi intenciók a bíróság színe előtt, a tárgyalóteremben ütköztek meg a házasfelek kérelmeiben, nyilatkozataiban, gesztusaiban megtestesülő egyéni szándékokkal, az egyes válóperes stratégiákkal és taktikákkal. A per, amint a szó latin megfelelője, a processus (előrehaladás) jobban visszaadja a lényeget, korántsem automatizmus, hanem olyan folyamat volt, amelyet ugyan a szabályok és a joggyakorlat többé-kevésbé kiszámíthatóvá tett, de amely mindig hozhatott váratlan fordulatokat. A szabályokat a válóper során, az adott esetre vonatkoztatva a szereplők, a házasok és ügyvédjeik, a házasságvédő, és végül maga a házassági bíróság értelmezte, alakította. Az eljárás kimeneteleként azok 175
