Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

ra. akinek férje, Han Veit nyomtalanul eltűnt. Válólevél átadásáról ilyen körülmények között szó sem lehetett volna. A bíróság viszont ezt nemhogy aggályosnak nem találta, de az 1874 végén hozott feltétlen bontó ítélet indokaként kifejezetten felhozta, hogy „az izraelita házassági válóperekben szabályul szolgáló legfelsőbb rendelet 22-ik pontjában azon okok között, melyeknél fogva az elválás ítélet által kimondathatik, a gonosz elhagyás is felsoroltatik”. Az ítélőtábla a bontó ítéletet pontosítva, a félreértések elkerülése végett, leszögezte: „peres feleknek a más házasságra léphetés is megengedtetik”.278

Mindannyiszor olyan szorult helyzetbe kerülő feleségek pereltek tehát, akik nem számíthattak férjeik jóindulatára, s így válólevél nélkül, „lekötelezett” (agunah) állapotban maradva nem remélhették, hogy új házasság révén jobbra fordíthatják sorsukat. A válólevél átvételének kötelezettsége a zsidó nőket egzisztenciálisan súlyos helyzetbe hozta, kiszolgáltatottá tette férjeikkel szemben. Jellemző volt ezért, hogy a feleségek - csakúgy, mint a chaliza esetében — megváltották a getet. Bláthy Mór nejével, Gold Fannyval 1875-ben kötött válási szerződésében például kikötötte, hogy a nő a válólevél átadását megelőzően köteles férjének 8000 forintot leróni. A felek az egykori házassági szerződés (nő számára előnyös) intézkedéseit érvénytelennek nyilvánították, s a férfi kikötötte azt is, hogy a még kiskorú Ottó nevelése kapcsán felmerülő költségeket Gold Fanny nem követelheti rajta. A különvált nő számára valószínűleg azért volt sürgős a válólevél kézhez vétele, mert új házasságot akart kötni Kempner Józseffel.279 Mások a válólevél megszerzéséért folytatott kétségbeesett harcukban szövetségesre találtak a civil bíróságokban, amelyek a zsidó vallási előírásokat negligálva hajlandónak mutatkoztak védelmükbe venni őket. A világi bírák bizonyára úgy gondolták, hogy nyilvánvaló igazságtalanságokba ütközve nem hagyatkozhatnak

278 A hivatkozott válóperek sorra: BFL IV. 1343.f. 1866. V. 1., 1866. V. 9., 1867. V. 18., 1867. V. 21., 1868. V. 16., 1870. V. 23., 1870. V. 35.; BFL VII.2.C. 1872. V. 41. Neumann Franciska és Abeles Antal ügyét kommentálja: SZEREMLEY Lajos: Házasság felbontása a zsidóknál. Jogtudományi Közlöny 1868. február 16-i (7.) szám 55. p. Fontos szempont volt viszont, hogy a nő ártatlannak tűnjön a házas konfliktus előidézésében. Hiába hozott fel nyomós érveket, miután súlyos vádak érték, a bíróság elutasította Weisz Cecília dr. Sági Vilmos orvossal szembeni válókeresetét: BFL IV.1343.f. 1867. V. 22. A tárgyalt bírói gyakorlattal kapcsolatos további jogeseteket hoz az 1880-as évekből: SZTEHLO, 1890: 84-86. p.

279 BFL VII.184.a. 130/1875. Egy másik szerződéskötés kapcsán később felbukkanó tatai lakosnö, özvegy Kempner Józsefné személyazonossága Bláthy Móméval az aláírás alapján egyértelműen megállapítható: uo. 663/1882. - Hasonló eset, kisebb összeggel, illetve ezúttal törvényszéki válóperrel, Bauer Mór és Gaiduschek Lujza között: BFL VII.2.c. 1879. V. 74. A nő a válólevél átadása után 130 forintot fizetett férjének: BFL VII. 151. Rupp Zsigmond közjegyző iratai 971/1879.

160