Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

Bevezetés

Miért érdekes ez utóbbi mozzanat a magyarországi, illetve a budapesti válások nézőpontjából? Mindenekelőtt a korai jozefiánus kodifikációs kísérletek kudarca, de legfőképpen azok késői megújulása miatt, amely - a szekuláris házassági jog fejlődésének említett útjaihoz képest - inverz módon, még élesebben rávilágíthat az állam, és közelebbről a jog szerepére. Általában véve ott, ahol a rendi struktúrák, s az ellenlábas egyházak tovább tartották magukat, illetve a kormányzati kodifikációs törekvések kemény ellenállásba ütköztek, a válás problémája más kontextusban, eltérő hangsúlyokkal merült fel. A cári Oroszországban például a bolsevik forradalom kitöréséig nem került sor a házassági jog egységesítésére, elsősorban az uralkodó ortodox egyház politikai súlya, másodsorban a birodalom felekezeti sokszínűsége miatt. A válás a lakosság döntő többsége számára az ortodox egyházi bíróságok szigora miatt rendkívül ritka volt. A forradalom után viszont az inga a másik oldalra lengett ki: a válási ráták az egekbe szöktek.7 A Magyarországon a 18. század végén kibontakozó rendi mozgalom ugyancsak megakadályozta a jozefiánus házassági reformok folytatását, így a Lajtán innen az osztrák polgári törvénykönyv házasságjogi fejezete sem léphetett életbe, s alapvetően továbbra is az egyházi jogok érvényesültek. Oroszországtól eltérően azonban a magyar kormányzat nem tartott ki mindvégig a felekezeti rendszer mellett, s a századforduló előtti egyházpolitikai reformok keretében az 1894. évi XXXI. törvénycikk megteremtette a polgári házasság és a válás intézményét.

Az állam szerepét hangsúlyosabbá teheti, hogy a válás általános polgári formája az állami jogszolgáltatási szervezet konszolidációjával, a közigazgatás és a jogi infrastruktúra modernizációjával párhuzamosan nyert teret. Habár részleteiben kevéssé ismert az a folyamat, amely a helyi jogszokásokkal és gyakorlatokkal szemben az állami jogszabályok térhódítását, az állami jogszolgáltatás nagyobb arányú igénybevételét eredményezte, maga a tendencia kétségtelen.8 Az állam a területén élő népességet rendszeres időközönként számba vette, az ingatlanokat telekkönyveztette, az épületeket házszámmal látta el, a vagyont és a jövedelmet

7 FREEZE, Gregory L.: Bringing Order to the Russian Family: Marriage and Divorce in Imperial Russia, 1760-1860. The Journal of Modern History 1990/4. 709-746. p. A felekezeti sokszínűség hatására, az orosz zsidóság példáján keresztül: FREEZE, ChaeRan Y.: Jewish Marriage and Divorce in Imperial Russia. Flanover-London, 2002.

8 TÁRKANY SZŰCS Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981. 40. p.; SZILÁGYI Miklós: Törvények, szokásjog, jogszokás. In: Paládi-Kovács Attila (szerk.): Magyar Néprajz VIII. Társadalom. Budapest, 2000. 745. p. Imreh István a székely faluközösségek vonatkozásában a jogi autonómia végének, illetve korlátozásának kezdetét az abszolutista állam 18. század végi beavatkozásához (a határőrvidék erdélyi megszervezéséhez) köti. IMREH István: A törvényhozó székely falu. Bukarest, 1983. 36M1. p.

15