Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
a civil bíróság kikényszerítette a chaliza elvégzését. Spatz Feivl (Fülöp) óbudai kereskedő özvegye, Oroszlányi (Oroszlán) Magdolna 1870 nyarán panaszolta be sógora, Spatz Pinkasz eljárását, aki nem akart rituális kötelezettségének eleget tenni, illetve - ez egyébként korántsem számított kirívónak - zsarolni kezdte az özvegyet. A törvényszék azért foglalkozott az üggyel, mert a chaliza elvégzésére a sógorok, Pinkasz és Bunem már a házasságkötés alkalmával, szerződésben kötelezték magukat; bíróság tehát ebben az esetben nem házassági perben járt el, hanem szerződéses kötelezettség teljesítését ítélte meg, majd kényszerítette ki, 1871 őszén végrehajtást vezetve alperesre.269 Ugyanezért ítélték meg a felsőbíróságok Sonnenfeldné Spitz Sarolta hasonló, Sonnenfeld Miksával szemben benyújtott keresetét 1875-ben: a férfi szerződésben vállalt kötelezettséget a vallási aktus teljesítésére. Az 1880-as években ellenben már semmi nyoma annak, hogy a fővárosi bíróságok befogadtak volna hasonló kérelmeket.270 A törvényszékek hasonlóképpen ignorálták a zsidó válás rituális oldalát, ami a szigorú szabályok szerint kiállított válólevél (get) férj általi átadását, feleség általi átvételét jelentette. Az osztrák polgári törvénykönyv hatályának megszűnése után bizonytalanság uralkodott a zsidó válópereket adminisztráló polgári bíróságok tulajdonképpeni szerepét illetően. A császári-királyi törvényszékek az 1850-es években - mint a Lajtán túl előbb és később is - a válást nem maguk mondták ki, mindössze engedélyezték a peres feleknek a rituális válólevél átadását-átvételét.271 Vagyis az eljárás meghatározó mozzanata nem a bírósági ítélet, hanem a válólevél, a Scheidebrief kézbesítése volt. Ezt a gyakorlatot az 1860-as években a visszaállított vármegyei és szabad királyi városi törvényszékek is átvették. Ennek megfelelően a Pest Városi Törvényszék 1867 nyarán hiába hozott bontó ítéletet 269 BFL V.48.b. Óbuda mezőváros Törvényszékének iratai 2991/1870. A nő 1877-ben Langfeldernéként végrendelkezett, vagyis valószínűleg újraházasodása miatt volt égető a szertartás kikényszerítése: BFL Vll.ó.e. Budapesti I-1II. kerületi Királyi Járásbíróság kihirdetett végrendeletei 34/1899. Érdekes, hogy Oroszlán Magdolna később özvegy Spatz Fülöpné néven szerepelt, illetve halt meg 1899-ben: BFL XXXIII.l.a. Budapest II-III. kerületi hal. akv. 708/1899. 270 A keresetet a törvényszék még elutasította: BFL VII.2.C. 1874. 1. 1265. A Vas Megyei Törvényszék korábban, 1868-ban szintén helyt adott efféle keresetnek, a körülmények azonban ezúttal nem ismertek: Magyar Themis 1872. november 5-i (48.) szám 382-383. p. Ld. még: GRÄBER Károly: FIázassági akadályok a zsidóknál. Jogtudományi Közlöny 1892. február 12-i (7.) szám 50-51. p. 271 A zsidó válóperek esetében, az osztrák polgári törvénykönyv által szabályozott korai gyakorlat nyomon követhető: BFL IV.1120.a. Budai Cs. Kir. Országos Törvényszék polgári perei 1856. III. 123., 1856. III. 163., 1859. III. 82., 1859. III. 88., 1860. III. 80., 1860. III. 81., 1860. III. 87. 156
