Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
rendelet érvényét, mondván: „Ismételve fordultak elő esetek, melyekből kitűnt, hogy izmaelita] házastársak között némely rabbik könnyelmű módon idéznek elő és visznek keresztül elválásokat, melyek, ha az 1863. évi 87414. sz[ámú] helytartótanácsi intézvénnyel közzétett, azon évi november 2-án 15940. sz[ám] a[latt] kelt udvari kancelláriai rendelvény szabványainak nem felelnek meg, polgári törvényileg érvényeseknek nem tekintetnek ugyan, de azért az ily módon elválasztott házasfeleknek egyházilag új házasságra lépését nem gátolják, ami is a társadalom erkölcsi alapjának nem csekély megingatását vonja maga után.”264 Az idézett VKM-rendelet 1878. szeptember 27-i kiadása után csupán három hét telt el a Kúria Brecher-ügyben hozott ítéletéig, amely az 1M álláspontjával szemben, hallgatással vonta kétségbe az udvari kancelláriai rendelet érvényességét. A nem sokkal később, 1880 tavaszán az országgyűlés költségvetési vitájában felszólaló Mandel Pál ügyvéd, a nyírbátori kerület zsidó vallású kormánypárti képviselője a polgári házassági rezsim elfogadottsága kapcsán mindenekelőtt a főváros és a vidék megosztottságát emelte ki: „Budapesten például a kanczelláriai rendeletet követik. - Vidéken, majdnem mindenütt, a cancellári rendeletet eredeténél és alakjánál fogva, érvénytelennek tartják, sőt többnyire nem is ismerik és a régi zsidó jog szerint járnak el. Budapesti felfogás szerint, a rendelet mellőzésével létrejött házassági jogcselekmény semmis. Megfordítva a vidékiek vélekednek így a budapesti házassági actusokról.”265 Ez ugyan a probléma leegyszerűsítésének tűnik, de az újpesti eset kapcsán valóban érződik hasonló ellentét. A Brecher Henrik második házasságánál közreműködő Brill Sámuel Lőw pesti, s a Weisz Máriát eskető Hirsch Márkus óbudai rabbi ellen emelt vádat rövidesen elejtették, sőt, a törvényszéki tárgyaláson ugyanokét Stemnel szemben tanúként és szakértőként hallgatták meg. A másodfokú ítélet Stem Albert rosszhiszeműségének bizonyítására felhozta egy másik fővárosi rabbi, dr. Kohn Sámuel 1870-ben kelt levelét is, amelyben az újpesti kollégáját a kancelláriai rendelet érvényességére figyelmeztette. Brecher Henrik és Weisz Mária ügyvédei védenceik jóhiszeműségével és tájékozatlanságával érveltek, ugyanakkor kellő homályban hagyták, mit keresett a terézvárosi O utcában lakó ügynök és neje házassági viszályával Újpes-264 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1878. szeptember 27-én, 17619. szám alatt kelt rendelete: MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA 1878. Budapest, 1878. 774-783. p. A rendelet kibocsájtásának előzményeiről: A zsidó anyakönyvek rendezése. Magyar-Zsidó Szemle 1886/4. 273-274. p. MEZEY Ferenc: A zsidó házassági jogról. Ügyvédek Lapja 1887. május 14-i (20.) szám 6. p. A rendelet kiadását közvetlen kapcsolatba hozza az ekkor még folyamatban lévő Brecher-perrel: SZTEHLO, 1880. 265 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ 1878. XII. kötet41-44. p. (240. országos ülés 1880. április I3-án.) 153
