Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

kai inkább a rituális válások „láthatatlansága” okozta. Közvetetten ezt a feltevést erősítheti, hogy a válási ráták a kelet-európai zsidó közösségekben nagyon magasak voltak. Az e téren úttörő kutatásokat folytató amerikai történész, ChaeRan Y. Freeze az oroszországi zsidóság körében a 19. század első felében egyenesen csillagászati rátákat mért. A cári Oroszország Galíciával határos lengyelországi részében 1867-1876 között 1000 új izraelita házasságkötésre 220, 1877-1886 között 262 válás esett (összehasonlításul: a 20. század elején a legnagyobb válási gyakoriságot mutató erdélyi megyékben 1000 új házasságkötésre legfeljebb 10 válás számítható).259 Könnyen lehet tehát, hogy ha számba vehetnénk, az ortodox zsidóság rituális válásai - legalábbis - kiegyenlítettebbé tennék a felekezet válásainak fővárosi-vidéki eloszlását. A fentebb tárgyalt pesti rituális válási esetekben például egyik nő sem a fővárosban született: kettő Trencsén megyéből (Blüh Fanni Szkalaújfaluból, Wiltsek Háni Felsőnasticról), a harmadik, Hahn Berta pedig a galíciai Kolomeából származott.

Állami versus felekezeti jog

A zsidó házasságok és válások megrendszabályozására irányuló állami törekvések elsősorban azokban a régiókban (városokban), valamint azokban a zsidó társadalmi rétegekben (vagyonos kereskedők, iparosok, hivatalnokok, egyéb értelmiségi foglalkozásúak) érhettek célt, amelyek szoros összeköttetésben éltek a „külvilággal”, illetve jobban integrálódtak a környező keresztény társadalomba. Laky Dezső, a budapesti törvénytelen születések monográfusa, a zsidóság általában kedvezőbb arányszámait a felekezet városokba tömörülésével, a ,jobbmóddal”, a legtöbb illegitim születést szolgáltató néprétegek hiányával magyarázza. Osztrák kollégája, Kari Seutemann az utólagos törvényesítések kapcsán a zsidó proletariátus érdektelenségét hangsúlyozza, szemben a magasabb társadalmi osztályokhoz tartozó zsidók ez iránti hajlandóságával. Különösen érdekesek a Laky által közölt felekezeti illegitimitási ráták budapesti-vidéki különbségei. Miközben a keresztény hívek esetében megerősítést nyerhet a szexuálisan kicsapongó

Jahrgang 1910. Wien, 1911. 30-31. p. A hasonnevű további kötetekben: 1911: 54. p.; 1912: 50-51. p.; 1913:54. p.

259 FREEZE, 2002: 146-159. p. A lengyel statisztikát hozza: MARRIAGE AND DIVORCE 1867— 1906: 501. p. A galíciai születésű apa emlékiratait kommentáló Agai Adolf szintén utal a válási gyakoriságra: AGAI Adolf: Az örök zsidó. Régi naplók, életképek (1862-1906). Budapest-Jeruzsálem, 2010. 19. p.

149