Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

problémája mindenesetre jóval korábban, már 1810-1811-ben terítékre került. A protestáns követek ekkor terjesztették elő a bírósági szervezet tervezett reformja kapcsán azon javaslatukat, miszerint „[házassági] Perekben is a Felperes az Alperest ennek Fórumán perelje, juxta Regulam Juris. Actor sequitur Forum Rei”. (Vagyis a különböző felekezetekhez tartozó házasok pereiben mindegyik félre nézve a maga egyházi bírósága, a saját hitelveknek megfelelően döntsön.) Noha a később megszövegezett, királyi szentesítést soha nem nyert törvényjavaslatba nem ez, hanem a katolikus követek kívánságára, II. József pátense szellemében a vegyes házasságok világi bíróságok elé utalása került, az erdélyi protestáns indítvány a jövendő országgyűléseken többször felmerült, és később Magyarországon is visszhangra talált, 1868-ban pedig a vegyes házassági válópereket illető általános rendezés alapvetéséül szolgált.180

Miközben tehát Magyarországon és Erdélyben a rendi alkotmányosság keretei között, kisebb-nagyobb korrekciókkal helyreállt a házassági jog felekezeti rendszere, a Habsburg Birodalom Lajtán túli tartományaiban, ahol hasonló hevességű politikai viharok nem söpörtek végig, folytatódott a polgári házassági jog kodifikációja, amely azután az 1811-ben kiadott Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch második fejezetében öltött testet.181 A házassági jog ausztriai és magyarországi fejlődése ezen a ponton vett végleg más irányt. Ugyanakkor azt sem árt megjegyezni, hogy a központi hatalom általános érvényű királyi rendeletek és egyedi ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok útján továbbra is befolyásolni igyekezett a magyarországi házassági jog és joggyakorlat konformitását. Az állami beavatkozásra a magyarországi protestáns válóperek szabályozásán túlmenően lehetőséget adtak azok a felekezetközi ügyek is, amelyek cause célèbre-ként mintegy rávilágítottak a felekezeti rendszer inherens problémáira.

180 Az Erdélyi Nagy Fejedelemség MDCCCIXdik Esztendőről MDCCCXdikre által-nyújtatott, és Sz. Jakab Havának 9dik napjától fogva, Kolo’svár várossában folytatva tartatott országos gyűlésének jegyző könyve. Kolozsvár, 1811. 192., 778-785., 989. p. A petíció konkrétan az Approbata Constitutio 1. rész 5. titulusának 4. artikulusára hivatkozott, mely szerint a vegyes házasok esetében a papok csak a saját felekezethez tartozó személyt eskethetik, illetve választhatják el a másiktól. Vő. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR. 1540-1848. évi erdélyi törvények. Budapest, 1900. 19. p. Az 1791: Lili. törvénycikk az Erdélyben bevett négy vallás jogainak, szabadságainak és szabad gyakorlásának egyenlőségéről: uo. 543. p. Ezt és a kérdés utóéletét is érinti: NEMES István: A vegyes házasságok jogi szabályozásának története az Erdélyi Nagyfejedelemségben 1841 előtt. Egyháztörténeti Szemle 2011/3. 27-32. p. A Pesti Hírlap az erdélyi országgyűlésről szóló tudósításában beszámolt a válóperek kettős tárgyalásának javaslatáról is: Pesti Hírlap 1842. július 24-i (163.) szám 522. p.

181 Zweytes Hauptstück. Von dem Eherechte: Allgemeines bürgerliches Gesetzbuch für die gesammten Deutschen Erbländer der Oesterreichischen Monarchie. I. Theil. Wien, 1811. 17-53. p.

113