Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)

II. Állam és házassági jog

hitelveket érvényesítő házassági pátens és világi bíráskodás mindenképpen kedvező fordulatot jelentett.176

Az új házasságjogi rezsim azonban II. József 1790 elején bekövetkezett halálát követően tarthatatlanná vált. A keresztény egyházak Magyarországon és Erdélyben - az örökös tartományoktól eltérően — erőteljes rendi reprezentációval bírtak, így a császár halála után viharos gyorsasággal kibontakozó politikai mozgalmak más sérelmes jozefiánus reformokkal együtt a szekularizált házassági jogrendet is elsöpörték. Az új uralkodó, II. Lipót Magyarországon már 1790 tavaszán kénytelen volt meghátrálni, s visszaállítani a katolikus és az ortodox szentszékek korábbi hatáskörét. A világi bíróságok ezután csak protestáns válópereket tárgyalhattak, azt is csak ideiglenes jelleggel, addig, amíg - szólt a határozat - az összehívott országgyűlés másként nem dönt e tárgyat illetően.177 A diéták, amelyeket a Királyhágón innen 1790-1791-ben, Erdélyben pedig egy évvel később tartottak, a jozefinizmus kihívására a rendi alkotmány, és az egyházi jogok megerősítésével válaszoltak. Ez utóbbit Magyarországon a vallás ügyében hozott 1790-1791. évi XXVI. törvénycikk garantálta, amely egyebek mellett restaurálta a házassági jog felekezeti rendszerét is.

A rendi reakció mégsem jelentett teljes visszatérést az ancien régime-hez. Magyarországon az evangélikus és a református felekezet recepciója ismételten fel176 A Carolina Resolutio idevágó V. pontját Id.: KUZMANY, Karl: Urkundenbuch zum oesterreichisch-evangelischen Kirchenrecht. Wien, 1855. 134. p. A restriktiv szentszéki gyakorlatra utal: MNL ÓLA.39. Magyar Királyi Kancellária. Acta generalia 13151/1794. Degré Alajos szerint a Carolina Resolutio csak a 17. század vége óta fennálló tényleges helyzetet rögzítette: DEGRE Alajos: A magyarországi szentszékek gyakorlata a protestánsok köteléki pereiben 1786-ig. In: Angyal Pál-Baranyay Jusztin-Móra Mihály (szerk.): Notter Antal emlékkönyv. Dolgozatok az egyházi jogból és a vele kapcsolatos jogterületekről. Budapest, 1941. 167-171. p. Ezt lokálisan alátámasztják a szatmári református egyházmegyére vonatkozó adatok, miszerint 1670-1680 között még 2607, 1680-1690 között 562, azután viszont csak kevés válóper fordult elő: KISS Kálmán: A szatmári reform, egyházmegye története. Kecskemét, 1878. 140. p. A református egyház fegyelmező jogkörének megmaradását hangsúlyozza: ILLYÉS Endre: Egyházfegyelem a magyar református egyházban (XVI-XIX. sz.). Debrecen, 1941. 155. p. - A pátens okozta várakozásokat jelzi az a kérelem, amelyet még annak magyarországi kihirdetése előtt, 1785 tavaszán Erszény Mihály nyújtott be Bécsben: a debreceni polgár, akit a nagyváradi szentszék csak ágytól-asztaltól választott el nejétől, Hajós Sárától, újraházasodásának engedélyezését kérelmezte. MNL ÓLA 39. 5397/1785. A pátens kiadása után válókeresetet adott be és végleg elvált egy másik debreceni férfi, Székelyhidy Mihály, akit Szilágyi Erzsébettől még 1778-ban választott el a szentszéki bíróság: MNL OL 0.21. Magyar Királyi Kúria. Processus appellati 5234/1788. Ez egyébként az első általunk ismert magyarországi válás, amelyet a józsefi pátens értelmében mondtak ki.

177 MNL OLA.39. 4053/1790.

111