Nagy Sándor: Engesztelhetetlen gyűlölet. Válás Budapesten 1850-1914 - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 5. (Budapest, 2018)
II. Állam és házassági jog
annyira a bontótörvény érvényesülése szempontjából, sokkal inkább a mindennapos pereskedés, a jogalanyok”, azaz a cselekvő emberek, jelen esetben a viszálykodó házasok várakozásai és igényei vonatkozásában. Nem kerülhető meg ugyanis a fentebb jelzett, alapvető ellentmondás sem: miközben a jog sokáig hatékonyan fogta vissza a válásokat, végül mégis miért volt kénytelen engedni az alulról jövő társadalmi nyomásnak? A pátenstől a bontótörvényig Jozefinizmus és rendi reakció A válással kapcsolatos társadalmi viták Nyugat-Európában a 19. században többnyire már egységes bontó törvények, átfogó jogi reformtervek körül bontakoztak ki. A szekularizált házassági jog, illetve a válás joga polgári kódexekben kapott helyet, általános jogszabályokban, minden állampolgárt kötelező törvényekben öltött alakot.169 Magyarországon azonban a „házassági jogról” szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk meghozataláig és 1895. október 1-i életbe léptetéséig nem létezett a szó szoros értelmében vett „bontótörvény”: a válásokat a 18. század végétől különböző királyi és miniszteri rendeletek, változatos egyházi jogok, és a bírói gyakorlat szabályozta - felekezetenként és territóriumonként eltérő módon. A házassági jog szempontjából külön jogterületet képezett a szűkebb Magyarország, valamint Horvátország és Erdély (nem beszélve az 1878-ban okkupáit Boszniáról). Ezeken a jogterületeken rendszerint a házasok vallásfelekezetének joga volt irányadó, de olykor (pl. a horvátországi protestánsok és az erdélyi zsidók válópereiben) a neoabszolutista korszakból örökölt osztrák polgári törvénykönyv alapján állami bíróságok jártak el. Az ugyanazon valláson lévő felek közül csak a katolikusok joga, a kánonjog, valamint az unitáriusok egyházi joga szolgált általános zsinórmértékül. Az evangélikusok, a reformátusok és a zsidóság mellett az ortodox híveket illető házassági joggyakorlat is más-más jogforrásból táplálkozott.170 169 A válás körüli nyugat-európai politikai vitákat áttekinti: PHILLIPS, 1988: 403^178. p.; PHILLIPS, 2004: 165-219. p. 170 SZTEHLO Kornél: A házassági elválás joga Magyarországon és az ország erdélyi részeiben. Budapest, 1890. 13-92. p.; Indokolás, „a házassági jogról” szóló törvényjavaslathoz. Általános indokolás. KÉPVISELŐHÁZI IROMÁNYOK 1892. XV. kötet 25-88. p. 106
